A Microsoft 2 TB adatot tárol üvegben, ami 10 000 évig megmarad

Egy konyhai anyag, kozmikus időskálán

Lehet, hogy a sütőajtóban lévő üveg hamarosan második karriert fut be adattárolóként. 2026. február 18-án a Microsoft Research mérföldkőnek számító cikket publikált a Nature folyóiratban a Project Silica legújabb eredményeiről – egy évtizedes erőfeszítésről, amelynek célja az adatok tartós kódolása üvegbe femtoszekundumos lézerek segítségével. Az eredmények lenyűgözőek: egy 120 mm-es négyzet alakú, 2 mm vastag közönséges boroszilikát üveglap 2,02 terabájt adatot képes tárolni, és a felgyorsított öregedési tesztek azt mutatják, hogy legalább 10 000 évig olvasható marad.

A drága szilícium-dioxidtól az olcsó főzőedény-üvegig

A Project Silica korábbi változatai olvasztott szilícium-dioxidra támaszkodtak – egy nagy tisztaságú, költséges anyagra, amely akár háromszor drágább, mint a boroszilikát üveg, és sokkal kevésbé elterjedt a gyártása. Az új cikk központi áttörése annak bemutatása, hogy ugyanez az archiválási minőség elérhető boroszilikát üvegben is, abban a hétköznapi anyagban, amely a Pyrex sütőedényekben és laboratóriumi berendezésekben található. Ez drámaian csökkenti a technológia kereskedelmi bevezetés felé történő skálázásának költségeit és összetettségét.

A kulcsfontosságú innováció egy új kódolási módszer, a fázis-voxelek. A korábbi kettőstörő voxel megközelítéssel ellentétben – amelyhez több lézerimpulzusra és három kamerára volt szükség az olvasáshoz – a fázis-voxelek egy egyetlen femtoszekundumos lézerimpulzussal megváltoztatják az üveg fizikai mikrostruktúráját, megváltoztatva a fényhullámok áthaladását az anyagon. Az olvasás egyetlen kamerára egyszerűsödik, ami jelentősen csökkenti a hardverköltségeket. A gépi tanulási algoritmusok kompenzálják a fázis-voxelek által a boroszilikát üvegben okozott megnövekedett fényinterferenciát.

Írási sebesség és sűrűség

A teljesítmény jelentősen javult. A rendszer 18,4 és 65,9 megabit/másodperc közötti írási sebességet ér el boroszilikát üvegen – gyorsabban, mint a korábban olvasztott szilícium-dioxiddal elért 25,6 Mbps. Az adatok a 2 mm-es üveglapon belül 258 rétegben vannak kódolva, elérve a 0,678 gigabit/köbmilliméter térfogati sűrűséget. Bár ez nagyjából fele a szilícium-dioxiddal elérhető sűrűségnek (amely akár 4,84 TB-ot is tárol lemezenként), a boroszilikát költségelőnye életképesebb útvonalat jelent a tömeges elterjedéshez.

Összehasonlításképpen, a jelenlegi mágnesszalag – a hideg archiválási tárolás szabványos médiuma – jellemzően egy évtizeden belül leromlik, és ki kell cserélni. Az üveg nem igényel áramot, hűtést és rendszeres frissítést. Sokkal jobban ellenáll a hőnek, a nedvességnek, az elektromágneses impulzusoknak és a fizikai kopásnak, mint bármely hagyományos tárolóeszköz.

Az út az adatközpontok felé

A Microsoft szerint a kutatási szakasz most befejeződött, és a vállalat feltárja, hogyan lehet ezeket az eredményeket kereskedelmi alkalmazásokká alakítani, különösen a hatalmas mennyiségű, ritkán hozzáférhető „hideg” adatot kezelő adatközpontok számára. A globális adatszféra várhatóan több száz zettabájtot ér el 2030-ra, és a szalagon és a forgó lemezeken történő archiválási adatok tárolásának energia- és karbantartási költségei gyorsan emelkednek. Az üvegtárolás, amely passzív és karbantartásmentes, megoldhatja a gazdasági és környezeti terheket is.

Nem jelentettek be konkrét kereskedelmi bevezetési ütemtervet. A korábbi jelentések szerint a kormányzati archívumok és hírszerző ügynökségek számára 2025 és 2027 között kezdődhetnek a kísérleti telepítések, a szélesebb körű kereskedelmi elérhetőség pedig az évtized végére várható. A Microsoft nem erősítette meg ezeket az előrejelzéseket.

Miért fontos ez?

Az adatok tartóssága régóta aggodalomra ad okot a könyvtárak, kulturális intézmények, tudományos adattárak és kormányok számára. A Nature cikk abban a pillanatban érkezik, amikor a digitális megőrzéssel foglalkozó közösség élesen tudatában van a meglévő tárolók törékenységének. A mágnesszalag évtizedeket bír ki, az optikai lemezek legjobb esetben is évszázadokat. Az üveg, ha a Silica csapat előrejelzései helytállóak, évezredeket – elég hosszú ahhoz, hogy túlélje a civilizációkat.

Az egzotikus olvasztott szilícium-dioxidról egy olyan anyagra való áttérés, amelyet már világszerte ipari méretekben gyártanak, nem egy kisebb lábjegyzet. Ez a különbség a laboratóriumi érdekesség és az ipari felhasználásra kész technológia között. A Microsoft üvege még az emberiség által valaha készített legtartósabb tárolóeszközzé válhat.