Merz győz a német választásokon, az AfD történelmi csúcsot dönt
Friedrich Merz CDU/CSU blokkja nyerte a német szövetségi választásokat a szavazatok 28,5%-ával, miközben a szélsőjobboldali AfD a valaha volt legerősebb eredményét érte el 20,8%-kal. Merz, aki egy nagykoalíciót vezethet az SPD-vel, megfogadta, hogy az európai stratégiai függetlenséget az Egyesült Államoktól tekinti a legfontosabb prioritásának.
A konzervatívok átvették a vezetést
A német szövetségi választások egy határozott, bár összetett eredményt hoztak: Friedrich Merz CDU/CSU blokkja került ki egyértelmű győztesként a szavazatok 28,5%-ával és 208 mandátummal a 630 tagú Bundestagban, ezzel Merz az esélyes arra, hogy Németország következő kancellárja legyen. A távozó kancellár, Olaf Scholz szociáldemokratái (SPD) történelmi összeomlást szenvedtek el, mindössze 16,4%-ot szereztek – ez a párt legrosszabb háború utáni eredménye –, ami megalázó ítélet a 2024 végén összeomlott, törékeny hárompárti koalíció felett.
Az AfD történelmi előretörése
A választási éjszaka legdrámaibb híre a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) teljesítménye volt, amely 20,8%-ra ugrott – több mint megduplázva a 2021-es arányát, és a legmagasabb szavazatszámot érve el egy szélsőjobboldali párt számára Németországban a második világháború óta. A párt Kelet-Németországban dominált, a keleti tartományokban 32,5% és 38,5% közötti eredményt ért el, és szinte az összes egyéni választókerületi mandátumot megszerezte a régióban.
A szakértők az AfD előretörését a gazdasági szorongás – különösen a deindustrializálódó keleti közösségekben – és a bevándorlással kapcsolatos mély közvéleményi aggodalom ingatag kombinációjának tulajdonítják, amelyet a Magdeburgi karácsonyi vásáron hónapokkal a szavazás előtt elkövetett halálos támadás súlyosbított. A Wilson Center szerint a párt jóléti populizmusának és keményvonalas bevándorlásellenes üzeneteinek olyan húrokat pendített meg, amelyekkel a centrista pártok nehezen tudtak versenyezni.
Nagykoalíció körvonalazódik
Merz gyorsan lépett, hogy meghatározza a hatalomhoz vezető útját. Határozottan kizárva az AfD-vel való bármilyen együttműködést – megőrizve az úgynevezett Brandmauer-t (tűzfalat), amelyet a mainstream pártok a szélsőjobboldal ellen tartanak fenn – bejelentette, hogy nagykoalíciót kíván létrehozni az SPD-vel. A két blokk együtt 328 mandátummal rendelkezik, ami működőképes többséget jelent a Bundestagban. A Zöldek 11,6%-ot, a Baloldali Párt pedig 8,8%-ot szerzett, mindkettő átlépte az ötszázalékos küszöböt.
Merz az európai autonómiára összpontosít
A hagyományos német atlanticizmustól való feltűnő eltérésként Merz kijelentette, hogy "abszolút prioritása" az lesz, hogy "megerősítse Európát, hogy lépésről lépésre valóban elérhessük a függetlenséget az USA-tól." A CNN és az Al Jazeera által is közölt megjegyzései közvetlen válaszként érkeztek arra, amit a Trump-adminisztrációtól érkező riasztó jeleknek nevezett – az ukrajnai jövő Moszkvával való megtárgyalására irányuló kísérletektől kezdve, Kijev mellőzésével, egészen a német belpolitikába való "arcátlan" washingtoni beavatkozásig, ahogy Merz fogalmazott.
Merz felvetette egy európai nukleáris elrettentés lehetőségét, nyitottságát fejezve ki a francia és brit nukleáris garanciák Németországra való kiterjesztésére – ami radikális szakítás a több évtizedes bevett biztonsági doktrínával. Nyíltan megkérdőjelezte azt is, hogy a NATO "jelenlegi formájában" túléli-e.
Európa stratégiai válaszúton
A német választások akut geopolitikai nyomás pillanatában érkeznek. A Trump-adminisztráció Oroszország felé tett gesztusai Ukrajnával kapcsolatban, valamint az európai védelem iránti amerikai elkötelezettség csökkenésének jelei Varsótól Párizsig megrázták a szövetséges fővárosokat. A Carnegie Endowment for International Peace elemzői szerint Németországnak most megvan a felhatalmazása és a sürgőssége is, hogy Európát a nagyobb stratégiai önállóság felé vezesse.
Az, hogy Merz képes-e teljesíteni ezt az ambíciót – miközben egy törékeny hazai koalíciót és egy olyan AfD-t kezel, amely minden kormányzati kudarcot ki akar használni – nemcsak az ő kancellárságát fogja meghatározni, hanem az egész európai projekt irányát is az elkövetkező években.