Hogyan választják a pápák a nevüket – és mit üzennek ezzel?

Egy pogány névből született hagyomány

Amikor egy bíborost pápává választanak, az egyik első cselekedete egy új név választása. Nincsenek írott szabályok, amelyek szabályozzák a döntést – nincs bizottság, nincs szűkített lista, nincsenek formális kritériumok. A választás azonban a katolikus élet egyik legszorosabban elemzett pillanata, mert a pápai név egyben küldetésnyilatkozat is.

A hagyomány 533-ban kezdődött, amikor egy Mercurius nevű római papot választottak pápává. Helytelennek tartotta, hogy Krisztus földi képviselője egy pogány isten nevét viselje, ezért II. János lett – az első pápa, aki uralkodói nevet vett fel. A gyakorlat lassan terjedt el. A tizedik századra, amikor német és francia klerikusok kerültek a pápai székbe, szokássá vált egy hagyományosabb római név felvétele. 1555 óta, amikor II. Marcellus lett az utolsó pápa, aki megtartotta a keresztnevét, minden pápa új nevet választott.

Mit árul el a név

A pápai név jelzésként szolgál a világszerte élő 1,4 milliárd katolikus számára – és a szorosan figyelő világi kormányok számára is. Egy elődje nevének kiválasztásával a pápa azonosul az elődje örökségével. Egy szent nevének választásával a spirituális prioritásaira hívja fel a figyelmet.

1978-ban Albino Luciani bíboros lett az első pápa, aki kettős nevet vett fel: I. János Pál, tisztelegve XXIII. János és VI. Pál előtt, jelezve a II. Vatikáni Zsinat reformszellemével való folytonosságot. Utódja ugyanezt a nevet vette fel, hogy folytassa ezt az üzenetet. 2013-ban Jorge Bergoglio megdöbbentette a világot azzal, hogy Ferenc nevet választotta – egy olyan nevet, amelyet egyetlen pápa sem használt korábban –, hogy Assisi Szent Ferenc szegénység és alázat iránti elkötelezettségére utaljon.

Legutóbb Robert Prevost a XIV. Leó nevet választotta, kifejezetten kapcsolódva XIII. Leóhoz, akinek 1891-es Rerum Novarum enciklikája megalapozta a modern katolikus társadalmi tanítást a munkavállalói jogokról. Prevost a választást az új, mesterséges intelligencia által vezérelt ipari forradalomra adott válaszként fogalmazta meg – jelezve, hogy a munka méltósága központi szerepet fog játszani pápaságában.

A legnépszerűbb – és a tiltott – nevek

Bizonyos nevek uralják a pápai történelmet. János vezet 21 pápával, ezt követi Gergely (16), Benedek (16) és Kelemen (14). Ezek a nevek komoly intézményi súlyt hordoznak: I. Gergely megreformálta a liturgiát, Nursiai Szent Benedek megalapította a nyugati szerzetességet, János pedig több bibliai alakot is felidéz.

Egy név azonban érintetlen marad: Péter. Egyetlen pápa sem vette fel a II. Péter nevet, bár ezt semmilyen formális szabály nem tiltja. Az elkerülés Szent Péter apostol iránti tiszteletből fakad, akit Jézus az egyház sziklájának nevezett. A név választása olyan összehasonlítást idézne elő, amelyet a legtöbben elbizakodottnak tartanának. Egy középkori prófécia, miszerint „II. Péter” lesz az utolsó pápa, babonás réteget ad ahhoz, ami hivatalosan az alázat kérdése.

Hogyan zajlik a pillanat

A névadás a Sixtus-kápolnában történik, közvetlenül azután, hogy egy bíboros elfogadja a megválasztását. A Bíborosi Kollégium dékánja megkérdezi: „Milyen néven kívánsz szólíttatni?” Az új pápa bejelenti a választását, és a nevet rögzítik. Percekkel később a rangidős bíboros diakónus kilép a Szent Péter Bazilika erkélyére, és bejelenti a tömegnek: „Habemus Papam” – van pápánk –, majd a választott nevet.

Nincs mérlegelési időszak. Egyes pápák azt mondták, hogy már jóval a konklávé előtt eldöntötték a nevet; mások azt írták le, hogy a választást a megválasztás elfogadása utáni érzelmes másodpercekben hozták meg. Akárhogy is, a név visszavonhatatlan – a pápaság teljes időtartamára megmarad.

Miért számít ez a Vatikánon túl is

A pápai nevek alakítják az elvárásokat. Amikor Ferenc egy az egyszerűséggel társított nevet választott, az arra kényszerítette, hogy kövesse is ezt – és megtette, megszegve a vatikáni protokollt mindenben, a pápai rezidenciáktól a diplomáciai nyelvezetig. Amikor XIV. Leó egy olyan pápára hivatkozott, aki híresen védte a munkásokat az ipari kizsákmányolás ellen, a szakszervezetek és a társadalmi igazságosságért küzdő szervezetek azonnal felfigyeltek.

Egy hagyományok, szimbolizmus és folytonosság által vezérelt egyházban egy név soha nem csak egy név. Ez egy pápaság első politikai nyilatkozata – még mielőtt egyetlen tanítási szó is le lenne írva.