68 ezer éves kéznyom Indonéziában: a legrégebbi barlangrajz

Egy halvány kéznyom írja át a művészettörténelmet

Egy alig látható, lazacrózsaszín kéznyom, amely egy indonéziai mészkőbarlang falán rejtőzik, most a Föld legrégebbi ismert sziklaművészeti alkotásának címét követeli magának. A legalább 67 800 éves kép – amelyet a Muna szigetén, Délkelet-Sulawesi közelében található Liang Metanduno barlangban találtak – több mint 15 000 évvel megelőzi az eddigi rekorder alkotást.

A felfedezést, amelyet a Nature folyóiratban publikáltak 2026 januárjában, indonéz és ausztrál kutatókból álló nemzetközi csapat tette. Ez a felfedezés az emberi szimbolikus kifejezés eredetét jóval mélyebbre tolja a történelem előtti időkbe, és megkérdőjelezi azt a régóta tartó feltételezést, hogy Európa volt a művészi kreativitás bölcsője.

Fiatalabb művészet mögé rejtve

A vezető szerző, Adhi Agus Oktaviana, az Indonéz Nemzeti Kutatási és Innovációs Ügynökség (BRIN) sziklaművészeti szakértője 2015-ben fedezte fel először a halvány kéznyomot. Részben a közelmúltban készült barlangrajzok mögé volt rejtve, ami miatt könnyű volt figyelmen kívül hagyni. A mindössze 14 x 10 centiméteres kép az ujjak és a tenyér egy részét ábrázolja, amelyet úgy hoztak létre, hogy pigmentet fújtak a barlang falához szorított kézre.

Ami a kéznyomot különösen érdekessé teszi, az a szándékosan megváltoztatott ujjbegyek. Az ujjakat átformálták, hogy megnyúltnak és hegyesnek tűnjenek, inkább karmokra emlékeztetve, mint egy természetes emberi kézre. „Szinte olyan volt, mintha szándékosan próbálták volna ezt az emberi kéz képét valami mássá – talán egy állati karommá – alakítani” – mondta Adam Brumm, az ausztráliai Griffith Egyetem régészeti professzora és a tanulmány társszerzője.

A datálhatatlan datálása

A sziklaművészet datálása közismerten nehéz. A csapat uránsoros elemzést alkalmazott, apró ásványi kéregdarabokat vizsgálva, amelyek évezredek alatt fokozatosan képződtek a pigment tetején. Mivel ezeknek a lerakódásoknak fiatalabbnak kell lenniük, mint az alattuk lévő műalkotás, koruk minimális dátumot ad a kéznyom számára.

Ugyanez a sziklafal további tevékenységi rétegeket tárt fel: egy másik, mindössze 11 centiméterre lévő kéznyom minimális életkora 60 900 év, míg egy külön pigmentréteg felette körülbelül 21 500 éves – bizonyíték arra, hogy az emberek több tízezer éven keresztül ismételten visszatértek ebbe a barlangba.

A eurocentrikus nézet megkérdőjelezése

A felfedezés felborítja azt az elképzelést, hogy a kifinomult művészet a jégkorszak Európájában keletkezett. A korábbi legrégebbi datált műalkotás – egy narratív jelenet, amely emberhez hasonló alakokat ábrázol egy disznóval interakcióban, és amelyet egy másik Sulawesi barlangban találtak – ugyanaz a csapat 2024-ben körülbelül 51 200 évesre datálta. Még ez a lelet is idősebb volt, mint a franciaországi Chauvet barlang híres festményei.

„Ez valóban csak azt mutatja, hogy az emberek milyen régóta készítenek sziklaművészetet a világ azon részén. Ez egy nagyon hosszú idő” – mondta Brumm az NBC Newsnak. Szerinte a bizonyítékok most arra utalnak, hogy „a barlangrajzok megjelenése a fajunkban valószínűleg még azelőtt [történt], hogy elhagytuk Afrikát”.

A lelet az ősi emberi migráció megértésére is hatással van. A kutatók úgy vélik, hogy a művészek azok közé a modern emberek közé tartozhattak, akik tengeri úton utaztak Borneóról Sulawesi felé Ausztráliába, ami arra utal, hogy a szimbolikus gondolkodás egy kognitív eszközkészlet volt, amelyet magukkal vittek, nem pedig valami, ami később fejlődött ki.

Mit árul el egy kéznyom

Az ujjak karomszerű módosítása arra utal, hogy ez nem egy alkalmi jel volt – úgy tűnik, hogy ez egy szándékos művészi átalakítás, valószínűleg spirituális vagy rituális jelentéssel. A régészek számára az ilyen szándékos szimbolizmus a modern emberi megismerés egyik jellemzője: a képesség, hogy az ötleteket absztrakt módon ábrázoljuk, hogy elképzeljünk valamit a szó szerinti valóságon túl.

A közel 68 000 éves délkelet-ázsiai barlangfalon lévő egyetlen halvány kéznyom most a legkorábbi bizonyíték arra, hogy őseink birtokolták ezt a rendkívüli képességet.