Mi az AMOC, és miért tartanak a tudósok az összeomlásától?

Az óceán óriási szállítószalagja

A trópusoktól az Északi-sarkvidékig húzódó Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer – más néven AMOC – a bolygó egyik legerősebb klímaszabályozója. Másodpercenként körülbelül 17 millió köbméter vizet mozgat észak felé az Atlanti-óceánon keresztül, ami körülbelül a világ teljes villamosenergia-termelésének 100-szorosával egyenértékű hőt szállít. Nélküle Európa nagy része több fokkal hidegebb lenne, az ázsiai és afrikai monszunmintázatok eltolódnának, és az Egyesült Államok keleti partvidékén jelentősen megemelkedne a tengerszint.

Hogyan működik az AMOC?

Az AMOC egy egyszerű, de nagyszerű fizikai elven működik: a víz sűrűségének különbségein, amelyet a hőmérséklet és a sótartalom okoz. A meleg, sós felszíni víz észak felé áramlik a trópusokról – részben a híres Golf-áramlat szállítja. Amikor eléri az Észak-Atlanti-óceánt Grönland és Izland közelében, a hideg sarki levegő gyorsan lehűti. A hidegebb, sósabb víz sűrűbb, ezért mélyen az óceánba süllyed – néha 3000 méteres vagy nagyobb mélységbe.

Ez a hideg, sűrű víz aztán dél felé halad az óceán fenekén, végül visszaemelkedik a felszín felé egy feláramlásnak nevezett folyamatban, főként a Déli-óceánban. Ez egy olyan hurkot zár be, amely körülbelül 1000 évet vesz igénybe a kezdetektől a befejezésig. A tudósok a rendszer szélesebb, globális változatát termohalin cirkulációnak nevezik – a hő (thermos) és a só (halos) görög szavakból.

A NOAA szerint az AMOC a teljes, az északi féltekébe szállított hő akár 25%-át is szállítja, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet pedig „az Atlanti-óceán szállítószalagjaként” írja le – egy olyan rendszert, amely Nyugat-Európát sokkal melegebben tartja, mint amilyen egyébként lenne ezeken a szélességi fokokon.

Miért fenyegeti a klímaváltozás?

Az AMOC motorja a tengervíz sűrűségén alapul. Éppen ezért jelent a klímaváltozás ilyen nagy fenyegetést. Ahogy a grönlandi jégtakaró egyre gyorsuló ütemben olvad, hatalmas mennyiségű édesvíz ömlik az Észak-Atlanti-óceánba. Az édesvíz kevésbé sűrű, mint a tengervíz – így ez a beáramlás felhígítja a felszíni óceánt, könnyebbé téve azt, és kevésbé valószínű, hogy elsüllyed. A szállítószalag lelassul.

A Nature Communications folyóiratban megjelent kutatás statisztikai figyelmeztető jeleket talált arra vonatkozóan, hogy az AMOC a 20. század közepe óta veszít a stabilitásából. A Science Advances folyóiratban megjelent külön tanulmány fizikai alapú modellek segítségével arra a következtetésre jutott, hogy a rendszer „egy fordulópont felé halad”. A tudósók becslése szerint az AMOC már 2015-ben mérhetően gyengébb volt, mint az ipari forradalom előtti bármely ponton.

A Live Science-ben 2026-ban megjelent tanulmány egy új korai figyelmeztető jelet azonosított: a Golf-áramlat tartós északi irányú eltolódását. Az 1965 és 2024 közötti műholdas adatok már mutatják ezt a tendenciát a valós megfigyelésekben – ami arra utal, hogy a figyelmeztető jelek már évtizedekkel a potenciális összeomlás előtt megjelenhetnek.

Mit jelentene valójában az összeomlás?

Egy teljes AMOC-összeomlás az emberi történelem egyik legjelentősebb éghajlati eseménye lenne. A MIT Klíma Portálja és a Carbon Brief szerint a hatások a következők lennének:

• Súlyos lehűlés Európában: A kontinens átlaghőmérséklete 3–10°C-kal csökkenhet, még akkor is, ha a világ többi része tovább melegszik. Nagy-Britanniában a téli hőmérséklet extrém forgatókönyvek esetén több mint 10°C-kal csökkenhet.
• Megzavart monszunok: A trópusi esőövek, amelyek Afrikában, Dél-Ázsiában és az Amazonasban fenntartják a mezőgazdaságot, eltolódnának, ami milliárdok élelmezésbiztonságát veszélyeztetné.
• Tengerszint-emelkedés az Egyesült Államok keleti partvidékén: Anélkül, hogy az AMOC eltávolítaná a vizet a parttól, az Egyesült Államok északkeleti része a globális átlagok felett akár egy méterrel is nagyobb tengerszint-emelkedést tapasztalna.
• Láncreakciós fordulópontok: Egy összeomlott AMOC felgyorsíthatja a Nyugat-Antarktiszi jégtakaró olvadását és destabilizálhat más jelentős éghajlati rendszereket.

Mennyire biztos a kockázat?

A tudósok óvatosan hangsúlyozzák az időzítéssel kapcsolatos jelentős bizonytalanságot. Az IPCC a legtöbb forgatókönyv szerint valószínűtlennek tartja az AMOC összeomlását 2100 előtt, bár nem lehetetlennek. Egy fordulópont valószínűleg körülbelül 4°C globális felmelegedést igényelne, bár egyes modellek szerint már 1,4°C-nál is beindulhat. A modellek szerint a fordulópont elérése után az összeomlás 15-300 év alatt bontakozhat ki.

A kutatók abban általánosan egyetértenek, hogy az AMOC gyengül, a figyelmeztető jelek halmozódnak, és az összeomlás következményei elég súlyosak lennének ahhoz, hogy a rendszer sokkal szorosabb megfigyelést érdemeljen, mint amilyet jelenleg kap. Ahogy az Egyesült Királyság Meteorológiai Szolgálata fogalmaz: „Az AMOC változásai hatással lesznek az időjárásra és az éghajlatra az egész világon – létfontosságú a megértése.”