Mi az az ECMO, és hogyan tartja életben az embereket?

Egy gép, ami lélegzik helyetted

Amikor a szív nem pumpál elég hatékonyan, vagy a tüdő már nem képes oxigént felvenni, az orvosoknak van egy végső megoldásuk, ami sci-finek hangzik: eltávolítják a vért a testből, egy géppel oxigénnel dúsítják, és visszapumpálják – mindezt úgy, hogy a beteg életben van. Ezt a technológiát ECMO-nak hívják, ami az extracorporalis membránoxigenizáció rövidítése (az extracorporalis azt jelenti, hogy „testen kívüli”), és több ezer életet mentett meg olyan helyzetekben, ahol semmi más nem segített volna.

Hogyan működik az ECMO?

Az ECMO lényege egy kifinomult pumpa- és oxigenizáló rendszer, amelyet műanyag csövek, úgynevezett kanülök kötnek össze a beteggel. Ezeket a kanülöket nagy vénákba és artériákba helyezik be – általában a nyakon, a mellkason vagy a lágyékon. A vér az egyik kanülön keresztül távozik, áthalad egy centrifugális pumpán, amely biztosítja a folyamatos áramlást, majd belép egy mesterséges membránoxigenizátorba – egy olyan eszközbe, amely a tüdőt utánozza azáltal, hogy oxigént ad hozzá és eltávolítja a szén-dioxidot. A frissen oxigénezett vért ezután egy második kanülön keresztül juttatják vissza a testbe.

Két fő konfiguráció létezik. A veno-venosus (VV) ECMO csak a tüdőt támogatja: a vért egy vénából veszik ki, oxigénnel dúsítják, és egy vénába juttatják vissza, lehetővé téve, hogy a szív önállóan pumpáljon. A veno-arteriás (VA) ECMO egyszerre támogatja a szívet és a tüdőt, teljesen megkerülve mindkét szervet, és átveszi a vér keringetésének teljes feladatát a testben.

Mikor fordulnak az orvosok az ECMO-hoz?

Az ECMO-t olyan helyzetekre tartják fenn, amikor a hagyományos kezelések – mechanikus lélegeztetőgépek, gyógyszerek, CPR – kudarcot vallottak, vagy valószínűleg nem lesznek elegendőek. Gyakori indikációk:

• Súlyos akut respiratorikus distressz szindróma (ARDS) – amikor a tüdő annyira gyulladt, hogy a lélegeztetőgép nem tud elegendő oxigént bejuttatni
• Szívmegállás, amely nem reagál az újraélesztésre
• Szívelégtelenség szívműtét vagy masszív szívroham után
• Súlyos tüdőgyulladás, beleértve az influenza vagy más vírusok által okozott eseteket
• Újszülöttkori légzési elégtelenség – az ECMO-t újszülötteknél az 1970-es évek óta használják

Az alapelv az, hogy az ECMO időt nyer. Életben tartja a beteget, miközben az elégtelenség kiváltó okát – fertőzést, gyulladást, korrigálható szívhibát – kezelik, vagy hagyják, hogy magától meggyógyuljon.

Rövid történet

Az ECMO az 1950-es és 60-as években a nyitott szívműtéteknél használt szív-tüdő bypass gépekből nőtte ki magát, amelyek csak néhány óráig tudták támogatni a beteget. A Northwestern Medicine szerint a technológiát Robert H. Bartlett sebész fejlesztette ki, aki 1972-ben vezette az ECMO elhúzódó alkalmazásának első sikeres alkalmazását egy traumás betegen. Bartlett ezután adaptálta a technikát a súlyosan beteg újszülöttek számára, híresen megmentve egy Esperanza nevű babát 1976-ban, és 1984-re 90%-os túlélési arányt jelentett a neonatális légzési elégtelenség esetén. Ezt követően 1989-ben megalapította az Extracorporeal Life Support Organization (ELSO) szervezetet, amely ma a világ legnagyobb ECMO-nyilvántartását vezeti, és globálisan klinikai szabványokat állít fel.

Túlélési arányok és jelentésük

Az ECMO nem gyógymód – hanem egy híd. Az NCBI StatPearls által összeállított ELSO nyilvántartási adatok szerint a túlélési arányok betegenként eltérőek: körülbelül 75% a neonatális légzési elégtelenség esetén, körülbelül 56% a gyermekgyógyászati légzési elégtelenség esetén és körülbelül 55% a felnőttkori légzési elégtelenség esetén. A VA-ECMO-ra helyezett szívmegállásos felnőttek esetében a kórházi túlélés körülbelül 40%-ra csökken. Az ECMO-n 30 napot túlélő betegek körében az ötéves túlélés körülbelül 70-73%-ra emelkedik – ami arra utal, hogy azok, akik túlélik az akut fázist, gyakran jól felépülnek.

A komoly kockázatok

Az ECMO az egyik legösszetettebb és leginvazívabb kezelés a kritikus ellátásban, és a kockázatok jelentősek. A Cleveland Clinic és a Mayo Clinic felsorolja a főbb szövődményeket:

• Vérzés – a betegek akár 50%-át is érinti, mivel vérhígítókra van szükség a vérrögök kialakulásának megakadályozása érdekében
• Stroke – vérrögök képződhetnek és eljuthatnak az agyba
• Fertőzés – a kanülök közvetlen utat teremtenek a véráramba
• Végtag ischaemia – a láb csökkent keringése súlyos esetekben amputációhoz vezethet
• Veseelégtelenség – a csökkent perfúzió dialízist tehet szükségessé

Az időtartam számít: a fertőzési arány körülbelül 6%-ról ugrik fel azoknál a betegeknél, akik egy hétig vagy annál rövidebb ideig vannak ECMO-n, több mint 30%-ra azoknál, akiknek két hétnél tovább van rá szükségük.

Ki használhatja az ECMO-t – és hol?

A Johns Hopkins Medicine megjegyzi, hogy az ECMO magasan képzett csapatot igényel – perfúziós szakembereket, intenzív terápiás szakembereket, sebészeket és ápolókat, akik kifejezetten a technológiára vannak kiképezve. Ezért nagy egyetemi orvosi központokban és dedikált ECMO programokban koncentrálódik. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy az eredmények jelentősen jobbak a nagy forgalmú ECMO központokban, ami megerősíti a súlyosan beteg betegek speciális intézményekbe történő átszállításának fontosságát, amikor a technológiára szükség lehet.

Miért fontosabb az ECMO, mint valaha?

A COVID-19 világjárvány felgyorsította az ECMO ismertségét: a kórházak világszerte alkalmazták a vírusos tüdőgyulladás legsúlyosabb eseteiben, amikor a lélegeztetőgépek nem voltak elegendőek. Ahogy a szívsebészet egyre agresszívabbá válik, és egyre több beteg éli túl azokat az állapotokat, amelyek egykor azonnal halálosnak bizonyultak, az ECMO szakértelem iránti igény növekszik. Továbbra is végső megoldás marad – de azoknak a betegeknek, akiknek szükségük van rá, gyakran ez az egyetlen megoldás.