Hogyan alakul ki a tömegpánik – és miért halálos?

Nem roham, hanem összenyomódás

Amikor tucatnyian halnak meg egy zsúfolt tömegben, a hírek szinte mindig "rohamról" szólnak. A tömegkutatók elutasítják ezt a szót. Ami valójában megöli az embereket, az nem a futás és a letaposás, hanem az összenyomódás okozta fulladás – a túl sok test lassú, láthatatlan ereje, amely addig nyomja össze az embereket, amíg a középen rekedtek már nem tudják kitágítani a mellkasukat a lélegzéshez.

"Alapvetően van egy geometria, amely nagy sűrűségű tömegeket hoz létre, ami viszont tömegnyomást és fokozatos tömegösszeomlást okozhat" – mondja G. Keith Still, a Suffolki Egyetem tömegtudományi vendégprofesszora, és a téma egyik vezető szakértője a világon.

A halálos sűrűség fizikája

Egy kényelmes tömeg körülbelül két embert enged meg négyzetméterenként – elegendő helyet biztosítva a szabad mozgáshoz. Négy ember/négyzetméter esetén a mozgás nehézkessé válik. Öt-hat ember/négyzetméter esetén egy kritikus küszöbérték lép át: az egyének már nem tudják irányítani saját mozgásukat, és a körülöttük lévő testek tömege kezdi őket sodorni.

Ezen a sűrűségen egy "tömegrengésnek" nevezett jelenség spontán módon alakulhat ki. A kis mozgások lökéshullámokként terjednek kifelé, összenyomva az embereket a korlátokhoz, falakhoz vagy szűkületekhez. A kutatások azt mutatják, hogy ezek a nyomáshullámok 4500 newtont meghaladó erőket generálhatnak – ami elegendő acélkorlátok meghajlításához. Egy emberi bordakosár körülbelül 2500-4000 newton erőnél adhatja meg magát.

Az eredmény szinte soha nem letaposás. Az áldozatok jellemzően állva halnak meg, olyan szorosan összenyomva, hogy egyszerűen nem tudnak levegőt venni. A halál a mellkas tartós összenyomódása esetén akár négy-hat perc alatt is bekövetkezhet.

Hogyan indul el a tömeg összeomlása

A tömeg összeomlása akkor kezdődik, amikor a sűrűség elég nagy ahhoz, hogy az embereket részben a körülöttük lévők tartsák. Ha valaki elesik, a szomszédok számára megszűnik a támasz, miközben a külső tömeg nyomása folytatódik. Több ember dől a résbe, ami egyre szélesedő űrt hoz létre, amely láncreakcióban rántja le a többieket.

Ezt a lavinát meglepően apró események válthatják ki: egy botlás, egy hirtelen lökés, egy veszélyről szóló pletyka, vagy akár a tömeg irányának megváltozása egy szűkületnél. Ha egyszer elkezdődik, a középen lévő egyéneknek szinte semmi esélyük sincs a menekülésre. A tömeg kevésbé viselkedik úgy, mint emberek gyűjteménye, és inkább úgy, mint egy nyomás alatt lévő folyadék – ezt a hasonlatot használják a fizikusok e dinamika modellezésére.

Megdöbbentő áldozatok

1980 és 2022 között a kutatók körülbelül 440 tömegnyomásos esetet dokumentáltak világszerte, amelyek több mint 13 700 halálesetet és 27 000 sérülést okoztak. A tömegkutatók úgy vélik, hogy ezek a számok nagymértékben alul vannak jelentve. A legsúlyosabb események közé tartozik a 2015-ös mekkai haddzs katasztrófa (több mint 2400 halott) és a 2022-es szöuli Itaewon Halloween-i tömegpánik (159 halott).

A minta kultúrákon és kontextusokon átívelően ismétlődik: vallási zarándoklatok, koncertek, sportesemények, ünnepi rendezvények és turisztikai látványosságok. Ami összeköti őket, az nem a tömeg viselkedése, hanem a tervezés és a kivitelezés hiányosságai.

A megelőzés a tervezéssel kezdődik

A tömegbiztonsági szakértők hangsúlyozzák, hogy szinte minden nagyobb tömegpánik megelőzhető lett volna jobb irányítással. A legfontosabb stratégiák a következők:

• Szűkületek megszüntetése – a szűk folyosók, az egyetlen kijáratú helyszínek és az összefutó utak a halálos összenyomódás leggyakoribb strukturális okai.
• A tömegsűrűség valós idejű szabályozása – a modern rendszerek nyomásérzékelőket, CCTV-analitikát és mobiltelefonos jelzés sűrűségét használják annak figyelésére, hogy a területek mikor közelítik meg a veszélyes küszöbértékeket.
• Több széles kijárat – a tömeg áramlásának több kijáraton való elosztása megakadályozza a halálos nyomás felhalmozódását bármely egyetlen szűk ponton.
• Képzett tömegkezelők – olyan személyzet, amely felismeri a korai figyelmeztető jeleket, például a tömeg ingását és az egyéni mozgás elvesztését, és beavatkozik, mielőtt tömegpánik alakulna ki.

A tudomány egyértelmű: a tömegpánik nem természeti jelenségek vagy az egyéni viselkedés hibái. Ezek mérnöki és irányítási hibák – és megfelelő tervezéssel megelőzhetők.