Merz „a konfliktus utáni időszakra” szóló tervet sürget Iránnal kapcsolatban

Négy cél Irán jövőjére nézve

Friedrich Merz kancellár az Irán elleni összehangolt amerikai-izraeli katonai csapások és az azt követő kemény iráni válaszcsapások után egy, a konfliktus utáni időszakra vonatkozó európai menetrendet sürgetett. Merz a kormányzati nyilatkozatában felszólította az Egyesült Államok, Izrael és Európa szövetségeseit, hogy közösen dolgozzanak ki egy „a konfliktus utáni időszakra” szóló tervet.

Négy fő célt nevezett meg: Izrael létjogosultságának elismerését, az iráni atom- és rakétaprogram teljes feladását, egy Iránra vonatkozó gazdasági stabilizációs programot – amelyben Európának központi szerepet kell játszania –, valamint az iráni nép szabadságát az önrendelkezéshez. Irán az ománi közvetítési kísérletek ellenére sem fogadott el hiteles nukleáris megállapodást, és nem csökkentette rakétaprogramját.

„Ezzel átléptük a küszöböt egy bizonytalan jövőbe.” — Friedrich Merz kancellár

Nem kioktatás, hanem figyelmeztetés az eszkalációra

Bár Merz komoly kétségeket fogalmazott meg a stratégiával kapcsolatban, kerülte a Washington és Tel-Aviv elleni közvetlen kritikát. „Most nem a kioktatás ideje” – mondta. Ugyanakkor figyelmeztetett az iráni válaszcsapások által a Perzsa-öböl menti államok ellen kiváltott ellenőrizhetetlen eszkalációra. Németország nem fogja eltűrni az amerikai vagy izraeli létesítmények elleni támadásokat a saját területén – hangsúlyozta.

A kancellár párhuzamot vont a korábbi katonai beavatkozásokkal: a reális kockázatok középtávon jelentősek – Európának és Németországnak is viselnie kell a következményeket. Afganisztánt, Irakot és Líbiát említette a kudarcba fulladt külső rezsimváltások intő példáiként.

Európai koordináció ellensúlyként

Emmanuel Macron francia elnökkel és Keir Starmer brit miniszterelnökkel együtt Merz elítélte az Irán által a Perzsa-öböl menti államok ellen indított „aránytalan” rakétatámadásokat. A három állam- és kormányfő kijelentette, hogy intézkedéseket fognak hozni érdekeik és szövetségeseik érdekeinek védelmére a régióban. Németország európai közvetítő hatalomként tekint magára – Washington határozott katonai stratégiája és a diplomáciai megoldások iránti igény között.

Gazdasági sokkhullámok Németországban

A válság már most is érezhető nyomokat hagy a német gazdaságban. A Hormuzi-szoros lezárása Irán által a globális olajszállítások mintegy 30 százalékát érinti. A szakértők a benzin, a gázolaj, a fűtőolaj és a cseppfolyósított földgáz árának emelkedésére számítanak. A Handelsblatt egy „energiaár-sokkra” figyelmeztetett, amely tovább terhelheti Németország amúgy is gyenge gazdasági növekedését.

Az Ázsia és Európa közötti ellátási láncok ismét nyomás alá kerülnek: 2023 vége óta a konténerforgalom mintegy 80 százalékát már a Jóreménység foka körül irányítják – ami érezhetően megnöveli a tranzitidőket és a költségeket. A Perzsa-öbölben bekövetkező bármilyen további eszkaláció súlyosbítaná ezt a terhet.

Németország nehéz egyensúlyozása

Az iráni válság stratégiai szakadék elé állítja Berlint. Egyrészt a szövetségi kormány továbbra is kitart a transzatlanti szövetség mellett, és támogatja azt a célt, hogy Irán nukleáris programját leállítsák. Másrészt óvatosságra int a külső, ellenőrizetlen rezsimváltással szemben. Merz hangsúlyozta, hogy az iráni népnek joga van „saját sorsáról döntenie” – ami egyértelmű elhatárolódás Trump nyílt rezsimváltási menetrendjétől.

Kérdéses, hogy a „a konfliktus utáni időszakra” szóló terv meghallgatásra talál-e a politikában. Az biztos: Németország és Európa előtt az a feladat áll, hogy biztosítsa biztonsági érdekeit és gazdasági stabilitását egy olyan régióban, amely ismét egy nagyméretű eszkaláció szélén áll.