Merz hallgatása Trump mellett: Berlini jégkorszak Madridban

A botrány a Fehér Házban

Ez egy olyan pillanat volt, amely megrázta az európai szövetet: 2026. március 3-án Friedrich Merz német kancellár Donald Trump amerikai elnök mellett állt a Fehér Házban, és hallgatott, amikor az utóbbi „szörnyűnek” nevezte Spanyolországot, és az EU-tagállamot az összes kereskedelmi kapcsolat megszakításával fenyegette. Trump azért volt dühös, mert Pedro Sánchez madridi szocialista miniszterelnök megtiltotta az Egyesült Államoknak, hogy a rotai és moróni spanyol katonai bázisokat Irán elleni támadásokra használja.

Merz hallgatott – majd még rá is tett egy lapáttal. A NATO védelmi kiadások témájában a kancellár nyilvánosan egyetértett Trumppal: „Megpróbáljuk meggyőzni Spanyolországot, hogy tartsa be a megállapodás szerinti NATO-követelményeket” – mondta. Spanyolország az egyetlen tagállam, amely nem akarja elfogadni a GDP 3,5 százalékos katonai és további 1,5 százalékos infrastrukturális célkitűzéseit. A szövetséges kiállása – szó sem lehet róla.

„Vazallusok, akik Trump előtt hódolnak”

A madridi reakció nem sokat váratott magára. Yolanda Díaz spanyol miniszterelnök-helyettes egy Politico-interjúban élesen leszámolt Merzzel: „Amire Európának ma szüksége van, az vezetés – nem vazallusok, akik Trump előtt hódolnak.” Azzal vádolta a kancellárt, hogy nem állt a történelmi helyzet magaslatán, és cserbenhagyott egy EU-partnert.

José Manuel Albares külügyminiszter közvetlen összehasonlítást tett Merkel és Scholz külpolitikájával, és megállapította: „Akkoriban más, Európa-pártibb hangulat uralkodott.” A spanyol média nyíltan „gyávának” nevezte Merzet, a vezércikkek azzal vádolták, hogy elárulta az európai szolidaritást.

Diplomáciai csend Berlin és Madrid között

Különösen kínos: a szóban forgó eset óta Sánchez figyelmen kívül hagyja Merz összes kapcsolatfelvételi kísérletét. A Der Spiegel szerint a kancellár kétszer próbálta telefonon elérni a spanyol miniszterelnököt – legutóbb március 6-án –, és két szöveges üzenetet is küldött neki. Ezen üzenetek közül egyetlen sem kapott választ.

Berlin magyarázata kevéssé meggyőző: állítólag véletlenül egy elavult telefonszámot használtak. Madrid ezt visszautasítja; a két kormányfő közötti személyes megbeszélésre a mai napig nem került sor.

Következmények az EU számára – rosszkor jött szakadás

A két legnagyobb eurózónás gazdaság közötti diplomáciai jégkorszak a lehető legkedvezőtlenebb időpontban jön. Németországot és Spanyolországot kulcsfontosságú partnereknek tekintik az európai koordinációban az energiapolitika terén – kulcsszó az ibériai gázvezeték-hálózat –, valamint a közös EU-védelmi politika új irányba terelésében.

A Handelsblatt úgy kommentálja, hogy a vita „szegénységi bizonyítvány” Európa számára: míg Emmanuel Macron francia elnök demonstratívan megerősítette szolidaritását Spanyolországgal, és az Európai Bizottság figyelmeztette Trumpot a tagállam elleni kereskedelmi intézkedésekre, Berlin álláspontja elszigeteltnek tűnik.

Az Európai Külügyi Tanács (ECFR) megfigyelői arra figyelmeztetnek, hogy a szakadás hosszú távon károsíthatja az EU-n belüli bizalmat – és ezzel közvetve Trump kezére játszik, aki mindig is egy megosztott Unióban volt érdekelt.

Merz Washington és Brüsszel között

Merz számára egyre nehezebb az egyensúlyozás. A Fehér Házban Trump kifejezett dicséretét aratta – az amerikai elnök „barátjának” nevezte. De ennek ára magas lehet: Németország megbízható európai partnerként való hírneve forog kockán. A bécsi és párizsi kritikusok azt kérdezik, hogy Berlin a jövőben felléphet-e még becsületes közvetítőként az EU-n belül – vagy tartósan a transzatlanti hídfőállás szerepébe kényszerül, az európai kohézió rovására.