Microsoft: Az üvegre írt adatok 10 000 évig is megmaradnak

Örök adattároló konyhai üvegből

A Microsoft tudományos csapata 2026. február 19-én a rangos Nature folyóiratban tette közzé a hosszú távú Silica projekt eredményeit: sikerült több mint 2 terabájt adatot tárolni egy vékony boroszilikát üveglapon – ugyanabból az anyagból, amelyből a Pyrex konyhai edények készülnek. Ennek a médiumnak a tartósságát legalább 10 000 évre becsülik. Ez áttörést jelent a digitális archiválás területén, amely eddig a merevlemezek és a mágnesszalagok korlátozott élettartamával küzdött.

Hogyan működik az üvegbe írás?

A technológia kulcsa a femtoszekundumos lézer – olyan eszközök, amelyek rendkívül rövid fényimpulzusokat generálnak –, amelyekkel a kutatók mikroszkopikus 3D pontokat, úgynevezett voxeleket hoznak létre az üveglapon belül. A Silica projekt új generációja alapvető innovációt hoz az úgynevezett fázis voxel formájában: két lézerimpulzus helyett egyetlen kisülés elegendő egy bit kódolásához, amely kismértékben megváltoztatja az üveg fizikai szerkezetét, és ezáltal befolyásolja a fény áthaladását az anyagon.

Egy 120 × 120 mm-es és 2 mm vastagságú lemezre 258 adathordozó réteget sikerült felvinni, összesen 2,02 TB kapacitással. Az írási sebesség 18,4 és 65,9 megabit/másodperc között mozog, a felső határ pedig meghaladja a drágább kvarcüveggel végzett korábbi kísérleteket. Az adatok olvasását a gépi tanulás biztosítja, amely kompenzálja az üveg szerkezetében lévő apró tökéletlenségeket.

Miért éppen boroszilikát?

A Silica projekt korábbi iterációi drága kvarcüvegre támaszkodtak, amely csak néhány szakosodott gyártótól volt elérhető. A boroszilikát viszont iparilag tömeggyártott anyag – olcsó, könnyen beszerezhető és ellenáll a hőmérséklet-ingadozásoknak. Az erre az anyagra való átállás drámaian csökkenti a költségeket, és megnyitja az utat a valóban nagyméretű kereskedelmi bevezetés előtt.

A felgyorsított öregedési tesztek kimutatták, hogy a voxelek még 290 °C körüli hőmérsékleten is stabilak maradnak. Normál szobahőmérsékleti körülmények között az adatoknak tehát több mint 10 000 évig kellene megmaradniuk – a mágnesszalagokhoz képest, amelyek élettartama 10 és 30 év között mozog, ez összehasonlíthatatlan különbség.

A digitális feledékenység vége?

A hosszú távú digitális archiválás problémája nemcsak a nagyvállalatok, hanem a kulturális intézmények, a tudományos intézetek és az egészségügy számára is égető. A levéltárak, könyvtárak és múzeumok világszerte – beleértve a magyarországiakat is – rendszeresen szembesülnek az adatok új adathordozókra történő költséges átvitelével, mert a régiek elavulnak vagy fizikailag szétesnek. A Project Silica technológia egyszer és mindenkorra megoldhatja ezt az ismétlődő problémát.

A potenciális alkalmazások közé tartozik az orvosi feljegyzések, a tudományos mérések, a mesterséges intelligencia képzési adatai, a filmarchívumok vagy a pénzügyi nyilvántartások archiválása. Ezenkívül az üveghordozó nem igényel légkondicionált környezetet vagy folyamatos áramellátást, ami jelentősen csökkenti az adatközpontok üzemeltetési költségeit.

Kereskedelmi bevezetés: még várnunk kell

A Microsoft bejelentette, hogy a Silica projekt kutatási fázisa befejeződött. A cég azonban továbbra is óvatos – a sajtóközleményben kijelenti, hogy „mérlegeli a projektből származó tanulságokat, és vizsgálja a digitális információk hosszú távú tárolásának lehetőségeit". A fennmaradó kihívások közé tartozik a gyártás ipari szintre emelése, a lézeres írórendszerek költségeinek csökkentése és a konkrét adatok hatalmas archívumokból történő hatékony keresésének kidolgozása. Így az üveglemezek valószínűleg nem érkeznek meg idén a szokásos szervertermekbe – de az adatok archiválásában bekövetkező forradalom alapjai megvannak.