Pakisztán 'nyílt háborút' hirdetett a tálibok által irányított Afganisztán ellen

Légicsapások és nyílt háború

Pakisztán 2026. február 27-én 'nyílt háborút' hirdetett Afganisztánnal, miután légierője csapást mért Kabulra, Kandahárra és a délkeleti Paktia tartományra – ez a legsúlyosabb katonai eszkaláció a két szomszéd között azóta, hogy a tálibok 2021 augusztusában átvették a hatalmat. A Ghazab Lil Haq ('Jogos Harag') névre keresztelt hadművelet drámai törést jelentett egy olyan kapcsolatban, amelyet már eddig is mély ellenségeskedés és bizalmatlanság jellemzett.

A csapások órákkal azután következtek be, hogy Afganisztán – saját kormánya szerint – 'nagyszabású offenzív hadműveleteket' indított a pakisztáni katonai állások ellen a vitatott Durand-vonal mentén. Pakisztán védelmi minisztere kijelentette, hogy az ország türelme 'elfogyott', és a hadjáratot az afgán területről kiinduló, évek óta tartó határ menti militáns támadásokra adott válaszként fogalmazta meg.

Ellentmondó veszteségadatok

Mindkét fél élesen eltérő veszteségadatokat közölt, ami megnehezíti a független ellenőrzést. A pakisztáni hadsereg azt állította, hogy 274 afgán tálib harcost ölt meg és további 400-at megsebesített, miközben 73 határállomást megsemmisített és több mint egy tucat további pozíciót foglalt el. Az afgán kormány elismerte, hogy 13 katona meghalt és 22 megsebesült a pakisztáni csapásokban.

Zabiullah Mudzsáhid tálib szóvivő azzal vágott vissza, hogy az afgán erők 55 pakisztáni katonát öltek meg és 19 katonai előörsöt semmisítettek meg. Nem megerősített hírek is napvilágot láttak arról, hogy magas rangú tálib vezetők – potenciálisan beleértve a legfőbb vezetőt, Hibatullah Akhundzadát, akiről úgy vélik, hogy Kandahárban tartózkodik – meghalhattak a csapásokban, de ezeket az állításokat nem lehetett függetlenül ellenőrizni.

Egy gyarmati határvita gyökerei

A konfliktus Dél-Ázsia egyik legkitartóbb területi vitájában gyökerezik. A Durand-vonal – a brit gyarmati hatóságok által 1893-ban meghúzott 2611 kilométeres határ – soha nem kapott hivatalos elismerést Afganisztántól, amely azzal érvel, hogy az mesterségesen osztotta meg a pastu közösségeket. Ez a megoldatlan sérelem több mint egy évszázada táplálja a kétoldalú ellenségeskedést.

Pakisztán közvetlen kiváltó oka a Tehreek-e-Taliban Pakistan (TTP) volt. Iszlámábád többször is azzal vádolta az afgán tálibokat, hogy lehetővé teszik a TTP fegyvereseinek, hogy afgán területet használjanak kiindulópontként a Pakisztánon belüli támadásokhoz. Egy iszlámábádi síita mecsetben történt öngyilkos merénylet, amely februárban 36 ember halálát okozta, és egy Bajaurban történt ellenőrzőpont elleni támadás, amely 11 katona halálát okozta, közvetlen katalizátorként szolgált a Jogos Harag hadművelethez.

Globális riadalom és megosztott reakciók

A nemzetközi közösség gyorsan reagált, bár nem egységesen. António Guterres ENSZ-főtitkár azonnali tűzszünetre szólított fel. Kína 'mély aggodalmának' adott hangot, és sürgette mindkét felet, hogy 'maradjanak nyugodtak és tanúsítsanak önmérsékletet'. Oroszország a határ menti támadások leállítását követelte. Abbász Araghcsi iráni külügyminiszter a ramadán szent hónapjára hivatkozva szólította fel mindkét országot, hogy 'a jó szomszédság keretein belül és párbeszéd útján' rendezzék nézeteltéréseiket – és felajánlotta Teheránt közvetítőként.

Az Egyesült Államok feltűnően eltérő hangot ütött meg, a külügyminisztérium támogatást fejezett ki Pakisztán 'önvédelemhez való jogához' a tálib támadásokkal szemben – ez a pozíció éles kritikát váltott ki Kabulból, és egy nagyhatalmi dimenziót injektált egy már amúgy is ingatag patthelyzetbe.

Regionális válság van kialakulóban

Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a konfliktus az egyik leginstabilabb folyosó destabilizálásával fenyeget – Dél-Ázsia, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet találkozási pontját. Kína hatalmas beruházásai Pakisztánban a kínai-pakisztáni gazdasági folyosón keresztül, India melegedő kapcsolatai Kabullal, és az amerikai fegyverek folyamatos keringése az afgán arzenálokon keresztül mind felerősítik a geopolitikai téteket.

Egy elhúzódó konfliktus humanitárius katasztrófát, hatalmas menekülthullámokat válthat ki a már amúgy is megterhelt szomszédos államokba, és szélesebb körű gazdasági zavarokat okozhat az egész régióban. Mivel mindkét kormányzat intenzív belföldi nyomás alatt áll, hogy erőt mutasson – és a tálibok politikai legitimitása amúgy is ingatag otthon és külföldön egyaránt –, a diplomáciai kiutak veszélyesen szűkek maradnak.