Pakisztán és Afganisztán: nyílt háború és globális kockázat

Bombák Kabul felett: hogyan jutottunk el a háborúig

2026. február 27-én, csütörtökön a pakisztáni légierő masszív csapásokat mért Kabulra, Kandahárra, Dzsalalabadra és Paktia tartományra. Khvádzsa Ászif pakisztáni védelmi miniszter nem sokkal ezután kijelentette, hogy országa „nyílt háborúba” lépett az afgán tálib kormánnyal – Pakisztán türelme elfogyott. A hadművelet a Ghazab Lil Haq, azaz Igazságos harag nevet kapta, és közvetlenül az afgán határon átnyúló offenzívára válaszolt, amelynek során az afgán erők megtámadták a pakisztáni határőrállomásokat a vitatott Durand-vonal mentén, és saját bevallásuk szerint 19 pakisztáni katonai állást semmisítettek meg.

Ellentmondó áldozati mérlegek

Mindkét fél drámaian eltérő számokat közölt a veszteségekről. Iszlámábád azt állítja, hogy a légicsapásokban és a szárazföldi összecsapásokban 274 afgán harcos halt meg, és további 400 megsebesült; saját veszteségeit 12 halott és 27 sebesült katonában adja meg. Az afgán tálib kormány ezzel szemben 55 megölt pakisztáni katonáról és továbbiak foglyul ejtéséről számolt be. Az Al Jazeera és más független médiumok nem tudták ellenőrizni ezeket a számokat. Súlyosak a civil áldozatokról szóló hírek is – az afgán fél azzal vádolja Pakisztánt, hogy lakóházat bombázott Dzsalalabadban és egy vallási iskolát Paktika tartományban.

Történelmi gyökerek: a Durand-vonal és a TTP

A vita gyökere 1893-ig nyúlik vissza, amikor a brit gyarmati közigazgatás kijelölte a Durand-vonalat a Brit India és Afganisztán közötti határként, ezzel kettévágva a pastu törzseket. Afganisztán soha nem ismerte el formálisan ezt a demarkációt. Pakisztán hosszú ideje azzal vádolja Kabult, hogy területe hátteret biztosít a Tehrik-e-Taliban Pakistan (TTP) – a tálibok pakisztáni ága – és az Iszlám Állam Khoraszán (IS-K) számára, amelyek rendszeresen támadják a pakisztáni célpontokat. A TTP hűséget esküdött az afgán táliboknak, ezért Kabul aligha tud fellépni ellene anélkül, hogy veszélyeztetné saját belső kohézióját, figyelmeztetnek a CSIS elemzői.

Nemzetközi felhívások a tűzszünetre

António Guterres ENSZ-főtitkár azonnali tűzszünetre szólította fel mindkét felet, és mély aggodalmát fejezte ki a civilekre gyakorolt hatás miatt. Irán felajánlotta a párbeszéd közvetítését, és felszólította a kormányokat, hogy tartsák tiszteletben a területi integritást. Kína, Oroszország, Törökország és Szaúd-Arábia is saját közvetítő lépéseket tett. Yvette Cooper brit külügyminiszter a gyors de-eszkalációra és a közvetített tárgyalások felújítására szólított fel. Az Európai Unió szintén figyelmeztetett a teljes közép-ázsiai régió destabilizálódására.

Biztonsági következmények: terrorizmus és nukleáris kockázat

A CSIS elemzői arra figyelmeztetnek, hogy a hosszan tartó konfliktus valószínűleg csökkenti az Iszlám Állam Khoraszánra (IS-K) nehezedő nyomást, és lehetővé teszi annak megerősödését. Az IS-K – amely számos, világszerte ható támadásért felelős – betöltheti a két ország destabilizálódása által keletkezett hatalmi vákuumot. A Cseh Köztársaság, amely az elmúlt évtizedekben aktívan részt vett az afganisztáni NATO-missziókban, aggodalommal figyeli a helyzetet. Különösen súlyos globális következményeket von maga után az a tény is, hogy Pakisztán atomhatalom – bármilyen ellenőrizetlen eszkaláció egzisztenciális dimenziót ölt. A konfliktus ráadásul új migrációs hullámokkal fenyegeti Európát egy olyan régióból, amely a közelmúltban súlyos humanitárius válságok forrása volt.

Kilátások: diplomácia vagy elmélyülő válság?

2025 októberében Katar és Törökország közvetített egy törékeny tűzszünetet, amelyet 2026 februárjában megszegtek. A nemzetközi nyomás most növekszik, de mindkét fél egyelőre ragaszkodik álláspontjához. A CSIS elemzői szerint a de-eszkaláció kulcsa három lépés: Pakisztán célzott akciói kizárólag a TTP ellen, a Kabul elleni átfogó háború helyett, nemzetközi nyomás a tálib kormányra, hogy lépjen fel a militáns bázisok ellen, és egy harmadik fél bevonása az esetleges megállapodások ellenőrzésébe. Ezen intézkedések nélkül fennáll a veszélye, hogy a határháború a stabilitás tartós forrásává válik, messzemenő globális hatásokkal.