Hogyan Működik Irak Muhaszasza Hatalommegosztási Rendszere

Tervezetten Megosztott Ország

Valahányszor Irak új kormányt alakít, ugyanaz a leíratlan szabály érvényesül: a miniszterelnöknek síita arabnak, az elnöknek kurdnak, a parlament elnökének pedig szunnita arabnak kell lennie. Ez az informális megállapodás, amelyet Muhaszaszának (arabul „felosztás”) neveznek, Szaddám Huszein 2003-as bukása óta irányítja Irak politikai életét. Nincs beleírva az alkotmányba, mégis meghatározza minden választást, minden kabinetet és minden hatalmi harcot Bagdadban.

Eredete a Invázió Után

A koncepció az 1990-es évek elején alakult ki a száműzetésben élő iraki ellenzéki vezetők körében, akik egy Szaddám utáni államot képzeltek el, ahol egyetlen csoport sem sajátíthatja ki a hatalmat. A 2003-as amerikai vezetésű invázió után az amerikai adminisztrátorok és az iraki politikusok gyakorlattá formalizálták az elképzelést. A cél egyszerű volt: garantált helyet biztosítani Irak három fő közösségének – a síita araboknak (a lakosság körülbelül 60%-a), a szunnita araboknak (körülbelül 20%-a) és a kurdoknak (15–20%).

A 2005-ös alkotmány szövetségi parlamenti köztársasággá nyilvánította Irakot, de soha nem kodifikálta az etnikai kvótarendszert. Ehelyett a Muhaszaszából bevett politikai norma lett, amely nemcsak a három legfontosabb pozíciót osztja el, hanem több mint 1000 magas rangú kormányzati pozíciót is szektariánus és etnikai alapon, a kabinetminiszterektől az állami ügynökségek vezetőiig.

Hogyan Működik a Kormányalakítás

Irak kormányalakítási folyamata hírhedten lassú. A parlamenti választások után a Képviselőtanácsnak először elnököt (szunnita), majd elnököt (kurd) kell választania kétharmados többséggel. Az elnök ezután a legnagyobb parlamenti tömb vezetőjét bízza meg a kormányalakítással – aki mindig síita politikus –, akinek 30 napja van arra, hogy kormányt alakítson és parlamenti bizalmi szavazást nyerjen.

A gyakorlatban a folyamat sokkal tovább tart. 2003 óta minden kormányalakítás hónapokig tartó háttéralkudozást vont maga után több tucat párt között. A legrövidebb késedelem – 131 nap 2014-ben – gyorsnak számított. A leghosszabb, 2021–2022-ben 382 napig húzódott, mire Mohammed Shia al-Sudani végül hivatalba lépett.

A késések strukturálisak. A 2010-es Szövetségi Legfelsőbb Bíróság határozata kimondta, hogy a „legnagyobb parlamenti tömb” jelentheti a legtöbb mandátumot szerző pártot vagy a választások után összeállt koalíciót is. Ez az értelmezés megnyitotta az ajtót a végtelen választások utáni alkudozások előtt, gyakorlatilag a háttérpolitikát jutalmazva a választási eredmények helyett.

Miért Akarják a Kritikusok Felszámolni

A Muhaszasza védelmezői azzal érvelnek, hogy megakadályozza egyetlen közösség dominanciáját, és megakadályozta Irak teljes szétesését. De a kritikusok – és ők most az irakiak többsége – a rendszert a korrupció és a diszfunkció gépezetének tekintik.

Mivel a pozíciókat kvóta alapján osztják el, nem pedig kompetencia alapján, a tisztviselőket gyakran a pártvezető iránti lojalitásuk, nem pedig a képzettségük alapján választják ki. A minisztériumok hűbérbirtokká válnak, a közpénzek pedig klientúra eszközévé. Irak a legkorruptabb országok közé tartozik a Közel-Keleten, annak ellenére, hogy a világ egyik legnagyobb olajtermelője.

A külföldi beavatkozás súlyosbítja a problémát. Mind Irán, mind az Egyesült Államok jelentős befolyást gyakorol a kormányalakításra, néha egyenesen megvétózva a jelölteket. Ez a külső nyomás tovább késlelteti a folyamatot, és aláássa a közbizalmat a demokratikus intézményekben.

A Tisrín Felkelés és a Változás Követelése

2019 októberében százezrek – túlnyomórészt fiatalok, túlnyomórészt a síita többségű déli városokból – vonultak az utcákra abban, ami Tisrín (Október) Mozgalomként vált ismertté. Fő követelésük a Muhaszasza megszüntetése és a szektariánus identitásra épülő helyett egy állampolgárságon alapuló politikai rendszer létrehozása volt.

A biztonsági erők halálos erővel válaszoltak, több mint 600 tüntetőt megölve és ezreket megsebesítve. A mozgalom miniszterelnöki lemondást és előrehozott választásokat kényszerített ki, de a mögöttes rendszer túlélte. A későbbi választások azt mutatták, hogy bár a legtöbb iraki ellenzi az identitásalapú politikát, a szavazási szokások továbbra is közösségiek – részben azért, mert a választási szabályok és az intézményi felépítés továbbra is a bevett szektariánus pártokat részesítik előnyben.

Egy Rendszer, Ami Kitart

Irak Muhaszasza rendszere figyelemre méltóan ellenálló. A tudományos kutatások azt sugallják, hogy nem azért marad fenn, mert a politikai elit hisz benne, hanem azért, mert az intézményi architektúra – szupertöbbségi követelmények, széttagolt parlamentek és külső nyomás – szinte lehetetlenné teszi bármilyen alternatíva megvalósítását. Az elnök megválasztásához szükséges kétharmados küszöb például szektorközi koalícióépítésre kényszerít, megerősítve éppen azt a hatalommegosztási logikát, amelyet a tüntetők el akarnak törölni.

Irak számára a dilemma éles: a konfliktus megelőzésére tervezett rendszer a krónikus instabilitás forrásává vált, ugyanakkor a felszámolása azzal a kockázattal jár, hogy elszabadítja azokat a megosztottságokat, amelyek megfékezésére építették.