Két hónap alatt 8 kilométert húzódott vissza az antarktiszi Hektoria-gleccser

A tudományos közösséget megdöbbentő összeomlás

2022 végén, mindössze két hónap leforgása alatt az antarktiszi Hektoria-gleccser 8,2 kilométert veszített a hosszából – ez a tömegének közel a fele –, ami a kutatók szerint a modern történelemben valaha dokumentált leggyorsabb gleccservisszahúzódás. A sebesség nagyjából tízszerese volt a korábban feljegyzett értékeknek, és a gleccserkutatók kétségbeesetten próbálták megmagyarázni, aminek tanúi voltak.

A Nature Geoscience folyóiratban megjelent, a Coloradói Egyetem Boulderben (University of Colorado Boulder) dolgozó kutatói által vezetett eredmények nem csupán egy rendkívüli eseményt írnak le, hanem rávilágítanak egy alapvető hiányosságra abban, ahogyan a tudósok az antarktiszi jég viselkedését modellezik.

A mechanizmus: egy lapos talaj és egy végzetes lebegés

A Hektoria drámai összeomlásának kulcsa alatta rejlik. A gleccser egy jégmezőn fekszik – egy széles, kivételesen lapos, tengerszint alatt elhelyezkedő alapkőzeten. Ahogy a gleccser az elmúlt években elvékonyodott, ez a geometria katasztrofálisnak bizonyult.

Amint a jég elég vékony lett, nagy szakaszok kezdtek leválni az alapkőzetről és lebegni. Az óceán vize alulról a hasadékokon keresztül nyomult fel, míg a felszíni hasadékok felülről nyíltak meg. A kétféle törés találkozott, és hatalmas jégtáblák szabadultak fel. Ahogy minden egyes jéghegy leszakadt, a mögötte lévő gleccserfal azonnal ugyanazon erőknek volt kitéve – ami egymást követő összeomlások sorozatát indította el.

"A jégmező miatt a gleccser nagy része hirtelen lebegett" – magyarázta a CU Boulder csapata. A szeizmikus műszerek gleccsertalálkozásokat rögzítettek a visszahúzódás során – apró rengéseket, amelyek megerősítették, hogy a talajhoz rögzített jég veszik el, ami azt jelenti, hogy minden egyes leszakadó tonna közvetlenül hozzájárult a globális tengerszint emelkedéséhez.

A szélesebb körű figyelmeztetés: más gleccserek is veszélyben vannak

A felfedezést aggasztóvá teszi, hogy számos más antarktiszi gleccser alatt is kimutattak jégmezőket. A tudósok most attól tartanak, hogy a Hektoria előrevetítheti, mi történhet máshol – beleértve a Thwaites-gleccsert, az úgynevezett "végítélet-gleccsert" is, amelynek teljes összeomlása a becslések szerint több mint három méterrel emelné meg a globális tengerszintet.

"Ha egy sokkal nagyobb gleccser ilyen gyorsan húzódna vissza, annak súlyos következményei lennének a globális tengerszint emelkedésére nézve" – figyelmeztettek a kutatók a CNN szerint. A jelenlegi klímavetítések olyan visszahúzódási sebességekre épültek, amelyeket a Hektoria egyik napról a másikra elavulttá tett.

Második csapás a meglévő modellekre: vas a Déli-óceánban

Ezzel egyidejűleg egy különálló kutatási irány megdöntött egy másik régóta fennálló feltételezést az Antarktisz globális éghajlati rendszerben betöltött szerepéről. A tudósok évtizedekig úgy vélték, hogy a gleccserek olvadása a vas – a fitoplankton növekedését korlátozó kritikus tápanyag – elsődleges forrása az Antarktisz körüli vizekben.

A Holland Királyi Tengerkutató Intézet (NIOZ) és a Phys.org által közzétett új kutatások éppen az ellenkezőjét találták: a gleccserolvadékvíz a jégpajzsüregekben lévő oldott vasnak mindössze körülbelül 10%-át teszi ki, míg a mélytengeri feláramlás 62%-ot, a kontinentális talapzat üledékei pedig 28%-ot biztosítanak.

Ennek azért van jelentősége, mert a vas hajtja a fitoplankton virágzását, amely hatalmas mennyiségű légköri CO₂-t nyel el. A gleccservas bevitelt túlbecsülő modellek valószínűleg tévesen számították ki a Déli-óceán szén-megkötési potenciálját – és ezáltal az éghajlatváltozás mérséklésében betöltött szerepét.

A legrosszabb forgatókönyvek újragondolása

Ez a két felfedezés együtt ugyanazt a kellemetlen üzenetet közvetíti: a korábbi évtizedek legrosszabb forgatókönyvei már nem feltétlenül a legrosszabbak. Az a sebesség, amellyel az Antarktisz változik – és a változást kiváltó mechanizmusok – meghaladják azokat a modelleket, amelyek a nyomon követésére készültek.

A CIRES és a CU Boulder tudósai most sürgetik, hogy a jégmezők topográfiáját szisztematikusan térképezzék fel az egész kontinensen, hogy a hasonló sérülékenységi profillal rendelkező gleccsereket még azelőtt azonosítani lehessen, mielőtt a következő Hektoria-méretű esemény figyelmeztetés nélkül bekövetkezik.