Lengyelország kilép az Ottawai Egyezményből, a keleti határra telepít aknákat

Történelmi lépés – Lengyelország kilép az Ottawai Egyezményből

2026. február 20-án Lengyelország hivatalosan is megszűnt részese lenni az Ottawai Egyezménynek – a gyalogsági aknák használatát, tárolását, gyártását és átadását tiltó megállapodásnak. Ez történelmi pillanat: Lengyelország lett az utolsó azon kelet-európai NATO-szövetségesek csoportjából, akik összehangoltan kiléptek a szerződésből, hivatkozva a kontinens keleti részén drámaian megváltozott biztonsági helyzetre.

Donald Tusk miniszterelnök a Bluszcz rendszer – egy pilóta nélküli szárazföldi jármű, amelyet gyors aknamezők telepítésére terveztek – bemutatója során tájékoztatott erről a tényről. „Lengyelország 48 órán belül készen áll a keleti határ elaknásítására” – jelentette ki Tusk a Reutersnek adott interjújában, hangsúlyozva, hogy ez mind az orosz, mind a fehérorosz határra vonatkozik.

Bluszcz rendszer – pilóta nélküli aknatelepítés 48 órán belül

A Bluszcz egy olyan jármű, amelyet a lengyel Belma S.A. vállalat fejlesztett ki egy katonai kutatóintézettel együttműködve. A Taero platformra épül, és teljesen automatizált üzemmódban működik – az aknamezőt egy távoli vezérlőállomásról telepítik, anélkül, hogy a kezelőszemélyzetet közvetlen tűznek tennék ki. A rendszer a Tarcza Wschód (Keleti Pajzs) program szerves részét képezi, amely Lengyelország keleti szárnyának átfogó megerősítését foglalja magában.

A védelemért felelős miniszterelnök-helyettes emellett bejelentette a gyalogsági és páncéltörő aknák hazai gyártásának újraindítását – először a hidegháború befejezése óta. Lengyelország, amely 2012-ben ratifikálta az egyezményt, és 2016-ra megsemmisítette saját aknavagyonát, most a védelmi ipar önellátására törekszik.

Szolidaritás a NATO keleti szárnyán

Varsó döntése nem elszigetelt. 2025 márciusában Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország védelmi miniszterei közösen jelentették be, hogy javasolják az egyezményből való kilépést, rámutatva az Oroszország felől érkező növekvő fenyegetésre. A csoporthoz Finnország is csatlakozott – kilépése 2026. január 10-én lépett hatályba. Litvánia és Finnország egyidejűleg bejelentette az aknák gyártásának újraindítását és a készségét azok esetleges Ukrajnába történő exportjára.

Az AOAV (Action on Armed Violence) szervezet szerint öt európai ország kilépése a szerződésből példátlan, és gyengítheti az aknák betiltásának globális rendszerét. A kritikusok rámutatnak a kambodzsai, angolai vagy boszniai aknákkal kapcsolatos tragikus tapasztalatokra, ahol ezek az eszközök a konfliktusok befejezése után évtizedekig szedték halálos áldozataikat a civilek körében. A lengyel hatóságok azonban biztosítják, hogy az aknákat kizárólag valós agressziós fenyegetés esetén telepítik, és használatuk szigorúan a határ menti területekre korlátozódik.

Reakciók: Moszkvától Brüsszelig

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Lengyelország döntése „eszkalációhoz vezet”. Humanitárius szervezetek, köztük a Nemzetközi Kampány az Aknák Betiltásáért (ICBL) is kritizálta a döntést. Magában Lengyelországban a döntés széles parlamenti támogatást élvezett – az egyezményből való kilépésről szóló törvényt 2025 júniusában 413 képviselő szavazta meg, mindössze 15-en szavaztak ellene.

Új védelmi logika keleten

Az Ottawai Egyezményből való kilépés a Visztula menti biztonságról való gondolkodás mélyebb változásának a jele. Lengyelország a GDP több mint 4 százalékát fordítja védelemre – a legtöbbet az egész NATO-ban –, és következetesen bővíti a Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös határán lévő erődítményeket. A gyalogsági aknák egy többrétegű akadály újabb elemét képezik, amelynek célja a potenciális agresszió megállítása vagy késleltetése, mielőtt a szövetségesi segítség megérkezhetne.