NYU tanulmány: mikroplasztik 10-ből 9 prosztatarákos daganatban

Műanyag közvetlenül a daganatban: megdöbbentő számok

A NYU Langone Health tudósai 2026. február 26-án az Amerikai Onkológiai Társaság (ASCO) konferenciáján mutattak be egy aggasztó felfedezést: mikroplasztik található a prosztatarákos daganatok 90 százalékában. A kísérleti tanulmány tíz prosztatarákos férfi szövetmintáit elemezte, és kiderült, hogy a rákos szövet átlagosan 2,5-szer több műanyag törmeléket tartalmaz, mint a szomszédos egészséges szövet – konkrétan körülbelül 40 mikrogramm műanyagot grammonként a daganatos szövetben, szemben a jóindulatú szövet 16 mikrogrammjával grammonként.

Ez az első ilyen jellegű értékelés a Nyugaton, amely közvetlenül összehasonlítja a mikroplasztik koncentrációját a prosztata rosszindulatú és jóindulatú szöveteiben. A kutatást az amerikai Védelmi Minisztérium finanszírozta.

Mit találtak pontosan a tudósok

A csapat két független analitikai módszert alkalmazott – pirolízist gázkromatográfiával és tömegspektrometriával kombinálva, valamint Raman-mikroszkópiát. A rögzített műanyagrészecskék mérete 1,2 és 40,3 mikrométer között mozgott. A leggyakrabban azonosított műanyagtípusok közé tartozott a nylon-6, a polisztirol és a polietilén – ezek az anyagok általában megtalálhatók élelmiszer-csomagolásokban, vizes palackokban, szintetikus szövetekben vagy orvosi eszközökben.

A műanyag törmelékek nemcsak a daganatokban, hanem a jóindulatú szövetminták 70 százalékában is megjelentek – ami a szervezet mikroplasztiknak való széles körű kitettségét bizonyítja.

Mechanizmus: a gyulladás mint híd a karcinómához

A tanulmány vezető szerzője, Dr. Stacy Loeb, a NYU Grossman School of Medicine urológusa elmagyarázza a valószínű mechanizmust: a műanyagrészecskék krónikus gyulladásos reakciót válthatnak ki a prosztata szöveteiben. A hosszú távú gyulladás károsítja a sejteket, oxidatív stresszt vált ki, és genetikai mutációkhoz vezethet, amelyek megnyitják az ajtót a rákkeltő folyamat előtt.

„Kísérleti tanulmányunk fontos bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a mikroplasztiknak való kitettség a prosztatarák kockázati tényezője lehet” – mondta Dr. Loeb.

A szakértők egy másik dimenzióra is felhívják a figyelmet: a mikroplasztik nem kémiailag inert. Megköthetik és a szövetbe szállíthatják a rákkeltő adalékanyagokat – ftalátokat, biszfenolokat és más hormonháztartást zavaró anyagokat.

Szakértői reakció: komoly jelzés, de óvatosságra intenek

Dr. Michael Eisenberg a Stanford Egyetemről figyelmeztetőnek értékeli a helyzetet: „Egyre több jelét találjuk a mikro- és nanoműanyagok megdöbbentő jelenlétének és azok aggasztó kapcsolatának az egészségügyi problémákkal. Több adatra van szükségünk.”

Dr. Andrea Viale az MD Anderson Cancer Centerből hozzáteszi, hogy ez a kérdés „valóban komoly figyelmet” érdemel, és hogy a társadalomnak stratégiákat kell bevezetnie a műanyagoknak való kitettség csökkentésére.

Hangsúlyozni kell, hogy a tanulmány eddig csak tíz betegen készült, és nem esett át szakmai lektoráláson. Az eredmények tehát kísérleti megállapítások, nem pedig a mikroplasztik és a prosztatarák közötti ok-okozati összefüggés végleges bizonyítéka.

Mi következik, és mit jelent ez számunkra

A NYU csapata azt tervezi, hogy a kutatást 30 betegre terjeszti ki, és megvizsgálja, hogy a magasabb műanyagkoncentráció összefüggésben áll-e az erősebb gyulladással és a daganat agresszívabb típusával. Hasonló eredményeket mutatott egy 2024-ben a Lancetben megjelent kínai tanulmány is, ami erősebb keretet ad az új megállapításoknak.

A szlovák férfiak számára ez a hír releváns: a prosztatarák nálunk is a férfiak leggyakoribb daganatos megbetegedése. A mikroplasztik a modern környezet szerves része – megtalálható az ivóvízben, a tenger gyümölcseiben, a csomagolt élelmiszerekben és a levegőben is. A szakértők azt javasolják, hogy minimalizáljuk a műanyag csomagolások használatát, részesítsük előnyben az üveg- vagy fémtartályokat, és szűrjük az ivóvizet.