Az EU a Parlamentet megkerülve aktiválja a Mercosur-megállapodást

Negyed évszázad munkája

25 évnyi, gyakran keserű tárgyalások után Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pénteken bejelentette, hogy az EU ideiglenesen életbe lépteti a Mercosur-blokkal – Brazíliával, Argentínával, Paraguayjal és Uruguayjal – kötött történelmi kereskedelmi megállapodását. A lépés a világ egyik legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét hozza létre, amely több mint 700 millió embert és a globális GDP mintegy 30%-át fedi le.

A döntés merész és jogilag vitatható. 2026 januárjában az Európai Parlament a lehető legszorosabb szavazással, 334-324 arányban megszavazta, hogy az ügyet az EU Bíróságához utalja, ezzel gyakorlatilag befagyasztva a hivatalos ratifikációs folyamatot. A Bizottság azonban fenntartotta a jogot, hogy ideiglenesen alkalmazza a kereskedelmi elemeket, amint legalább egy Mercosur-ország befejezi a saját ratifikációját. Argentína és Uruguay pontosan ezt tette a múlt csütörtökön, megnyitva az utat Brüsszel számára a cselekvésre.

Mit tartalmaz a megállapodás?

A megállapodás eltörli a vámokat a két blokk közötti árucsere több mint 90%-ára. Az európai exportőrök – különösen az autóiparban, ahol a dél-amerikai behozatali vámok jelenleg elérik a 35%-ot, valamint a gépiparban és a gyógyszeriparban – több mint évi 4 milliárd eurót takaríthatnak meg. A Mercosur-országok számára a megállapodás megnyitja a világ legnagyobb egységes piacát mezőgazdasági exportjuk előtt, ami régóta áhított cél.

Von der Leyen a megállapodást „a század első felének egyik legjelentősebb kereskedelmi megállapodásának” nevezte, és azt ígérte, hogy az európai cégek olyan latin-amerikai piacokhoz juthatnak hozzá, amelyekről korábban „csak álmodhattak”.

Gazdák a barikádokon

Nem mindenki ünnepel. Franciaország, amely évekig tartó kampányt folytatott a megállapodás ellen, dühösen reagált. Emmanuel Macron francia elnök a Bizottság lépését „rossz meglepetésnek” nevezte, hangsúlyozva, hogy a választott képviselőket „nem tisztelték meg kellőképpen”. Céline Imart francia képviselő azzal vádolta von der Leyent, hogy „megvetést mutat” Európa nehézségekkel küzdő gazdái iránt, akik attól tartanak, hogy a dél-amerikai marhahús, baromfi és szója olcsóbb árai aláássák őket.

Az ír gazdák is osztották ezeket az aggodalmakat. Francie Gorman, az Ír Gazdaszövetség elnöke szerint az ideiglenes alkalmazás „nem tartja tiszteletben” a Parlament Bírósághoz való fordulását, és ragaszkodott ahhoz, hogy a szabványokkal és a nyomon követhetőséggel kapcsolatos aggályok, amelyek két évtizedes ellenállást váltottak ki, továbbra is megoldatlanok.

Németország, Európa legnagyobb exportőre, következetesen támogatta a megállapodást, mivel az elengedhetetlen a növekvő piacokhoz való hozzáféréshez – ami különösen fontos, mivel az amerikai vámnyomás és a kínai protekcionizmus terheli az európai gyártókat.

Demokratikus gyújtópont

A Bizottság jogi manővere szélesebb körű vitát váltott ki a demokratikus elszámoltathatóságról az EU kereskedelempolitikájában. Manon Aubry európai parlamenti képviselő elítélte a „történelem legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodásának” végrehajtását, amely szerinte „A NEMZETI PARLAMENTEK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT SZAVAZATA NÉLKÜL” zajlik. Az eljárás egy jogi megosztottságot használ ki: a megállapodást egy „kereskedelmi pillérre” és egy szélesebb politikai megállapodásra bontva a Bizottság azzal érvel, hogy a kereskedelmi részeket a teljes parlamenti beleegyezés nélkül is alkalmazhatja.

Az EU Bírósága várhatóan két éven belül dönt. Ha a bírák a Parlamentnek adnak igazat, az egész megállapodás összeomolhat. A teljes hatálybalépéshez továbbra is szükség van egy hivatalos parlamenti szavazásra – és ennek az eredménye továbbra is mélyen bizonytalan.

Geopolitikai tétek

Az időzítés nem véletlen. Mivel az amerikai kereskedelempolitika a Trump-kormányzat alatt egyre kiszámíthatatlanabbá és protekcionistábbá válik, az EU aktívan törekszik kereskedelmi kapcsolatainak diverzifikálására. A Mercosur egy olyan blokkot képvisel, amely gazdag a zöld átálláshoz kritikus nyersanyagokban – beleértve a lítiumot és a ritkaföldfémeket –, valamint olyan mezőgazdasági exportban, amely megerősítheti az európai ellátási láncokat.

A Bizottság egyelőre meghúzta a ravaszt. A következő lépésekről nem a kereskedelmi minisztériumokban, hanem a bíróságokon – és potenciálisan a szavazófülkékben – döntenek majd.