Lengyelország kilép az Ottawai Egyezményből – visszatérnek a gyalogsági aknák

Történelmi lépés: Lengyelország felmondja az Ottawai Egyezményt

2026. február 20-án Lengyelország hivatalosan visszalépett az Ottawai Egyezménytől – a gyalogsági aknák használatát, gyártását és tárolását tiltó szerződéstől. A Donald Tusk kormánya által 2025 augusztusában kezdeményezett hat hónapos felmondási idő lejárt. Lengyelország lett az utolsó azon öt európai ország közül, amelyek az elmúlt hónapokban elhagyták a szerződést, megpecsételve ezzel a regionális stratégiai fordulatot, amely tartós következményekkel jár a NATO keleti szárnyának biztonsági architektúrájára.

Lengyelország 48 órán belül lezárja keleti határát

Donald Tusk miniszterelnök bejelentette, hogy a lengyel hadsereg készen áll arra, hogy a Belarusszal és Oroszországgal közös keleti határt a fenyegetés bekövetkezésétől számított mindössze 48 órán belül aláaknázza. A döntés illeszkedik a Keleti Pajzs program új védelmi doktrínájába, amely a hosszú, részben nehezen megközelíthető határszakasz védelmének szükségességére épül. A működési eszköz a modern, autonóm Bluszcz aknaelhelyező rendszer lesz, amelynek bevezetési munkálatai az utolsó fázisban vannak. Lengyelország tervezi a gyalogsági és páncéltörő aknák hazai gyártásának beindítását a Bydgoszczi Elektromechanikai Üzemekben (Belma) és a Radomi Pronit vállalatnál, amelyek a Lengyel Fegyverkezési Csoport (Polska Grupa Zbrojeniowa) tagjai. A gyártott aknák egy része Ukrajnába is kerül.

Regionális trend a NATO keleti szárnyán

Lengyelország nincs egyedül ezzel a döntéssel. Észtország, Lettország és Litvánia 2025 júniusában nyújtotta be a visszavonási okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezeténél, és a szerződéstől való elállásuk 2025 decemberében lépett hatályba. Finnország 2026 januárjában fejezte be az eljárást. Ezen öt ország védelmi minisztereinek 2025 márciusi közös nyilatkozata hangsúlyozta, hogy a védekezéshez szükséges összes eszköz használatának képessége kulcsfontosságú Oroszország agressziójával és az ukrajnai konfliktussal szemben. A miniszterek hangsúlyozták, hogy a döntés egyértelmű jele a terület minden rendelkezésre álló eszközzel történő megvédésére való készségnek. A kormányok ugyanakkor kijelentik, hogy a visszavonás ellenére továbbra is kötelezi őket a nemzetközi humanitárius jog.

Kritikus hangok: „katasztrofális visszalépés”

A Human Rights Watch a döntést „katasztrofális visszalépésnek a civilek védelme szempontjából” nevezte, rámutatva, hogy a civilek teszik ki az összes regisztrált aknaáldozat 85 százalékát, a gyermekek pedig a sérültek életkorának ismertté válása esetén az esetek 37 százalékát. A kritikusok hangsúlyozzák, hogy a szerződésből való kilépéssel Lengyelország csatlakozik az egyezményhez nem csatlakozott államok – például Mianmar, Észak-Korea vagy Oroszország – köréhez, és elveszíti a szavazati jogát az aknaveszély felszámolására irányuló globális politikát alakító fórumon.

A lengyelországi ellenzők felhívják a figyelmet a határt átlépő migránsokra és menekültekre leselkedő kockázatokra, valamint az aknák hatókörének a terepen való ellenőrzésének nehézségeire. A katonai szakértők viszont rámutatnak, hogy az aknák hatékonysága tartós akadályként vitatott – a modern doktrína elsősorban a támadás lassító elemeként, nem pedig önálló védelmi vonalként számol velük.

Biztonság kontra humanitárius kötelezettségek

Varsó döntése a NATO keleti szárnyának mélyebb dilemmáját tükrözi: hogyan lehet összeegyeztetni a sürgős védelmi szükségleteket a sokéves humanitárius kötelezettségekkel. Az 1997-ben aláírt Ottawai Egyezmény egy olyan korszak alkotása volt, amely nem számolt a nagy háborúk visszatérésével Európába. Lengyelország tudatosan választja a biztonsági pragmatizmust, elfogadva annak diplomáciai és imázsbeli költségeit. Hogy a szárazföldi aknák valós elrettentő erőnek bizonyulnak-e – vagy elsősorban a civilek hosszú távú veszélyforrásai lesznek egy esetleges konfliktus után – nyitott kérdés marad.