Venezuela több ezer embert szabadon engedett egy történelmi amnesztia törvény alapján

Drámai fordulat Maduro bukása után

Venezuela ügyvezető elnöke, Delcy Rodríguez 2026. február 20-án aláírt egy átfogó amnesztia törvényt, ami az ország közelmúltbeli történelmének egyik legjelentősebb politikai fordulata. A jogszabály az Egyesült Államok januári katonai műveletét követi, amely eltávolította a hatalomból Nicolás Maduro volt elnököt – ez a földrengésszerű változás arra kényszerítette Caracast, hogy szembenézzen a politikai bebörtönzés régóta tagadott gyakorlatával.

A törvény „általános és teljes” amnesztiát biztosít azoknak, akiket 1999-ig, Hugo Chávez elnökségének kezdetéig visszamenőleg politikai vagy ahhoz kapcsolódó bűncselekmények miatt vádoltak vagy ítéltek el. Ez az átfogó időkeret magában foglalja a 2014-es, 2017-es, 2019-es tüntetéshullámok során fogva tartott több ezer embert, valamint a vitatott 2024-es elnökválasztás kaotikus utóhatásai során letartóztatott több mint 2000 embert.

Kormányzati állítások vs. valóság

Venezuela Nemzetgyűlése gyorsan hirdette a törvény eredményeit. Jorge Arreaza törvényhozó, a végrehajtási bizottság vezetője arról számolt be, hogy a törvény hatályba lépését követő első napokban több mint 4200 amnesztia kérelmet kaptak. A tisztviselők bejelentették, hogy 3052, korábban házi őrizetben vagy más korlátozó intézkedések alatt álló személy teljes szabadságot kapott, emellett 179 személyt engedtek szabadon közvetlenül a börtönből – így a címsorban szereplő szám több mint 3200 szabadon engedett.

A kormány számai azonban komoly vizsgálatnak vannak kitéve. A venezuelai székhelyű foglyok jogait védő Foro Penal nevű csoport a törvény hatályba lépése óta csak 91 politikai szabadon bocsátást igazolt függetlenül. A szervezet szerint körülbelül 600 embert tartanak továbbra is politikai okokból fogva, és legalább 232 esetet a törvény kizáró záradékai alapján nem tartanak jogosultnak az amnesztiára.

A kisbetűs rész

A kritikusok a jogszabály egyik kulcsfontosságú kivételére összpontosítottak: kifejezetten kizárja az amnesztiát azok számára, akiket azért vádolnak, mert „elősegítették vagy előmozdították külföldi szereplők fegyveres vagy erőszakos akcióit” Venezuela szuverenitása ellen. Az emberi jogi aktivisták arra figyelmeztetnek, hogy ez a megfogalmazás elég tág ahhoz, hogy sok ellenzéki személyiségre és aktivistára vonatkozzon, akiket a hatóságok a történelem során pontosan ilyen vádakkal vettek célba.

A törvény kizárja továbbá a szándékos emberölésért, kábítószer-kereskedelemért, katonai lázadásért és súlyos emberi jogi jogsértésekért elítélt személyeket – ezek a szokásos nemzetközi kizárások, amelyeket a venezuelai helyzetben az érdekvédelmi csoportok szerint gyakran helytelenül alkalmaztak.

Nemzetközi reakció

Az Egyesült Nemzetek Szervezete „óvatosan” üdvözölte az amnesztiát, sürgetve, hogy azt a jogellenes üldöztetés minden áldozatára alkalmazni kell, és be kell ágyazni egy szélesebb átmeneti igazságszolgáltatási keretbe, amely összhangban van a nemzetközi normákkal. Az ellenzéki törvényhozók szintén visszafogott hangot ütöttek meg, „nagyszerű előrelépésnek” nevezve azt, miközben elismerték, hogy „nem tökéletes”.

A még fogva tartott foglyok családjai nem vártak türelmesen. Néhányan tüntetéseket szerveztek a fogvatartási intézmények előtt; mások éhségsztrájkba kezdtek, hogy nyomást gyakoroljanak a rokonok szabadon bocsátására, akik a törvény elfogadása ellenére is rács mögött maradtak.

A venezuelai átmenet próbája

A kormány átfogó állításai és a függetlenül igazolt szabadon bocsátások közötti szakadék megragadja a venezuelai politikai átmenet törékenységét. A Chávez és Maduro alatti évtizedes autoriter megszilárdulás után a nemzetközi megfigyelők szerint az amnesztia törvény önmagában nem helyettesítheti a szisztematikus igazságügyi reformot. Az, hogy mennyire hűen hajtják végre – és mennyire őszintén számolnak be róla –, korai próbatétel lesz arra nézve, hogy a Maduro utáni korszak valódi demokratikus nyitást jelent-e, vagy csupán ugyanazon hatalmi struktúrák átmárkázását.