Az LRG1 fehérje lepleződött le a diabéteszes vakság kiváltó okaként

Egy rejtett tettes, évtizedek óta a háttérben

Évtizedekig az orvosok csak a károsodás bekövetkezte után kezelték a diabéteszes szembetegséget. Most a University College London (UCL) tudósai azonosították azt a molekuláris szikrát, amely a retina pusztulását beindítja jóval azelőtt, hogy a beteg bármilyen változást észlelne a látásában – és van egy gyógyszerjelöltjük is, amely készen áll a kioltására.

A tettes az LRG1 (leucinban gazdag alfa-2-glikoprotein 1), egy fehérje, amelynek a diabéteszes retinopátia legkorábbi szakaszának kiváltásában játszott szerepét egy mérföldkőnek számító tanulmány írta le, amelyet a Science Translational Medicine folyóiratban publikáltak 2025 októberében. A Dr. Giulia De Rossi vezetésével, a UCL Institute of Ophthalmology intézetben végzett, a Diabetes UK és a Moorfields Eye Charity által finanszírozott eredmények a retinopátia kezdetének eddigi egyik legteljesebb mechanisztikus magyarázatát jelentik.

Hogyan lopja el csendben a látást az LRG1

A diabéteszes retinopátia akkor alakul ki, amikor a magas vércukorszint károsítja a retinát ellátó apró véredények hálózatát. A UCL csapata felfedezte, hogy az LRG1 sejt szinten indítja el ezt a károsodást egy kritikus jelátviteli útvonal eltérítésével. A fehérje megváltoztatja a transzformáló növekedési faktor-β (TGFβ) jelátvitelt a pericitákban – a kapilláris falakat körülvevő támasztósejtekben –, arra késztetve őket, hogy merevebb, összehúzódóbb állapotba alakuljanak.

Az eredmény: a retina kapillárisai összehúzódnak, a véráramlás lelassul, és a fényérzékeny szövetek oxigénellátása csökken. A számítógépes modellezés megerősítette, hogy még ezek a finom korai változások is elegendőek ahhoz, hogy veszélyeztessék a retina oxigénellátását, és sokkal sebezhetőbbé tegyék a szövetet a hipoxiás sérülésekkel szemben – mindez még azelőtt, hogy egyetlen látható elváltozás is megjelenne.

Diabéteszes egérmodellekben az Lrg1 gén kiütése teljesen megakadályozta ezt a korai vaszkuláris diszfunkciót. A normál kapilláris átmérő megmaradt, az oxigénellátás megőrződött, és a retinafunkció standard mérőszámai is épek maradtak. Az LRG1 aktivitás farmakológiai blokkolása ugyanezt a védőhatást eredményezte.

Miért változtatja meg ez a kezelési helyzetet

A diabéteszes retinopátia jelenlegi standard kezelése egy másik fehérjét, a VEGF-et (vaszkuláris endoteliális növekedési faktor) célozza meg, amely a fejlett betegségben megfigyelhető kóros véredény-növekedést hajtja. Az anti-VEGF injekciók jelentős előrelépést jelentettek, de a betegeknek csak körülbelül a felén segítenek, és ritkán fordítják vissza a már bekövetkezett károsodást.

Az LRG1 sokkal korábban hat a betegségfolyamatban, mint a VEGF, ami alapvetően más típusú célponttá teszi – olyanná, amely a megelőzésre irányul, nem pedig a károk kezelésére. „Ez a felfedezés azt jelenti, hogy beavatkozhatunk a betegségfolyamat legeslegelején” – jegyezte meg a UCL csapata, ahelyett, hogy megvárnánk, amíg az állapot eléri a kezelhető, de már pusztító stádiumot.

Már létezik egy gyógyszerjelölt

A felfedezéstől a klinikáig vezető út itt szokatlanul rövid. A UCL kutatói korábban kifejlesztették a Magacizumabot, egy humanizált antitestet, amely blokkolja az LRG1-et, eredetileg a nedves időskori makuladegeneráció kezelésére. Ugyanezt a molekulát most a diabéteszes retinopátia kezelésére értékelik, a végső preklinikai vizsgálatok folyamatban vannak. A UCL spinout cége, a Senya Therapeutics, amelyet 2019-ben alapított John Greenwood és Stephen Moss professzor, a kereskedelmi fejlesztés élén áll.

A probléma nagysága

A tét óriási. A diabéteszes retinopátia becslések szerint világszerte 103 millió embert érint, és ez a szám várhatóan eléri a 160 milliót 2045-re, ahogy a globális diabéteszjárvány felgyorsul. 2020-ban ez az állapot több mint egymillió embert hagyott vakon. Ez a vezető oka a megelőzhető vakságnak a munkaképes korú felnőttek körében világszerte, a legnagyobb teher Dél- és Kelet-Ázsiában koncentrálódik.

Egy olyan betegség esetében, amely megfosztja az embereket a függetlenségüktől és a megélhetésüktől, egy olyan beavatkozás, amely képes megállítani a folyamatot a legeslegelején – ahelyett, hogy a késői szakasz következményeit kezelné – átalakító erejű lenne. Ha a klinikai vizsgálatok megerősítik azt, amit a laboratóriumi adatok erősen sugallnak, az LRG1 gátlása a világ egyik leggyakoribb vakságának első valóban megelőző terápiájává válhat.