Hogyan működnek a trópusi tőzeglápok – és miért égnek?

A világ leginkább alábecsült széntárolója

Képzeljünk el egy kontinentum méretű szivacsot, amely több ezer évnyi préselt növényi anyaggal van átitatva, és csendben elzárja a világ talajaiban tárolt szén csaknem felét. Lényegében ilyenek a trópusi tőzeglápok – és a legtöbb ember még soha nem is hallott róluk.

A Föld szárazföldi területének mindössze 3%-át borítják, mégis több mint 600 gigatonna szenet tárolnak, ami a UN Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint kétszer annyi, mint a világ összes erdejében tárolt szén mennyisége. A trópusi tőzeglápok – amelyek Délkelet-Ázsiában, a Kongó-medencében és az Amazonasban koncentrálódnak – ennek a rendszernek a legsűrűbb széntartalmú részét képviselik. És most legalább 2000 éve nem látott mértékben égnek.

Mi a tőzeg, és hogyan képződik?

A tőzeg lényegében ősi, részben lebomlott növényi anyag. Vízborított körülmények között az elhalt növényzet nem bomlik le teljesen – az oxigén nem jut el a víz alá merült szerves anyaghoz, így a bomlás szinte teljesen lelassul. Évszázadok és évezredek során a növényi törmelék rétegről rétegre halmozódik fel, csapdába ejtve azt a szenet, amelyet a növények eredetileg a légkörből vettek fel.

A trópusi régiókban ezt a folyamatot a trópusi esőerdők ökoszisztémáinak hatalmas termelékenysége felgyorsítja. A sűrű növényzet elpusztul, lehullik és felhalmozódik az állandóan elárasztott medencékben. Ennek eredményeként több méter mélyre is kiterjedő tőzeglerakódások jönnek létre, amelyek kialakulása több ezer évig tart. Egyetlen méter trópusi tőzeg akár 1000 évnyi szénfelhalmozódást is jelenthet.

A trópusi tőzeglápoknak egyedi kémiai összetételük is van, ami segít nekik a meleg hőmérséklet ellenére is fennmaradni. Szerves anyaguk magasabb aromásanyag-tartalommal és alacsonyabb szénhidráttartalommal rendelkezik, mint a hidegebb éghajlatú tőzeg, ami ellenállóbbá teszi a mikrobiális lebomlással szemben – ez egy természetes alkalmazkodás, amely még a hőségben is elzárva tartja a szenet, amint azt a Nature Communications folyóiratban megjelent kutatás is kifejti.

Hol találhatók trópusi tőzeglápok?

A három nagy trópusi tőzeglápvidék:

• Délkelet-Ázsia – Indonézia és Malajzia birtokolja a legnagyobb részt, Borneóban, Szumátrában és a Maláj-félszigeten koncentrálódva. Ezek a leginkább veszélyeztetettek is.
• A Kongó-medence – Közép-Afrika ad otthont a világ egyik legnagyobb összefüggő tőzeglerakódásának, amelynek nagy részét a tudósok csak nemrégiben térképezték fel.
• Az Amazonas-medence – Kiterjedt amazóniai tőzeglápok húzódnak Peru, Kolumbia és Brazília területén, és több milliárd tonna szenet tárolnak viszonylag érintetlen állapotban.

Miért fontosak a trópusi tőzeglápok az éghajlat szempontjából?

Amikor a tőzeglápokat lecsapolják, felégetik vagy megtisztítják, az évezredek alatt felhalmozódott szén hirtelen felszabadul. A IUCN becslései szerint a károsodott tőzeglápok már most is évente körülbelül 1,9 gigatonna CO₂-egyenértéket bocsátanak ki – ami az ember okozta üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 5%-a –, annak ellenére, hogy a világ szárazföldi területének kevesebb mint 0,4%-át fedik le. Ez elképesztő aránytalanság.

Az égetés különösen pusztító. A tűz, a felszín feletti biomasszát emészti fel, a tőzegláp tűz a föld alatt ég, elégetve a felhalmozódott szerves anyagot, amelynek felépítése évszázadokig tartott. A tőzegtüzek hónapokig izzadhatnak, rendkívül nehéz eloltani őket, és hektáronként sokkal nagyobb ütemben bocsátanak ki szenet, mint bármely felszíni tűz.

A 2000 éves égési rekord

Az Exeteri Egyetem kutatói által 2026 márciusában közzétett tanulmány feltárta, hogy a trópusi tőzeglápok erdőtűz-tevékenysége elérte a legmagasabb szintet több mint két évezred alatt. A 2000 évet felölelő faszén- és pollenrekordokat elemezve a csapat azt találta, hogy a tüzek valójában több mint ezer évig csökkentek, követve a természetes éghajlati mintákat. Ez a hosszú távú trend a 20. században élesen megfordult.

A növekedés Délkelet-Ázsiában koncentrálódik, ahol hatalmas tőzeglápterületeket csapoltak le és tisztítottak meg pálmaolaj-ültetvények és mezőgazdasági fejlesztések céljából. A tőzeg lecsapolása eltávolítja a vizet, amely megvédi a meggyulladástól. Ha megszáradt, tűzveszélyes üzemanyaggá válik. A Dél-Amerikában és Afrikában található távolabbi tőzeglápokat eddig kevésbé érintette – de a tudósok figyelmeztetnek, hogy ez megváltozhat a népességnövekedés és a mezőgazdasági terjeszkedés folytatódásával.

Ami megmaradt, annak védelme

Hatalmas jelentőségük ellenére az UNEP becslései szerint a világ tőzeglápjainak mindössze 19%-a van formálisan védett területen. Körülbelül 15%-át már lecsapolták.

A jó hír az, hogy a helyreállítás lehetséges. A lecsapolt tőzeglápok újranedvesítése – egy paludikultúrának nevezett folyamat, ha adaptált mezőgazdasággal kombinálják – megállíthatja a szén-dioxid kibocsátást, és idővel lehetővé teszi, hogy a tőzeg visszanyerje szénelnyelő szerepét. Az UNEP szerint a trópusi tőzeglápok megőrzése és helyreállítása akár évente 800 millió tonna CO₂-egyenértékkel is csökkentheti a globális üvegházhatású gázok kibocsátását, ami a globális éves kibocsátás mintegy 2%-a.

A 2016-ban alakult Globális Tőzegláp Kezdeményezés 46 nemzetközi partnert és a legfontosabb trópusi tőzegláp nemzeteket – Indonéziát, a Kongói Köztársaságot, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Perut – fogja össze a védelmi erőfeszítések összehangolása érdekében. A tudomány egyértelmű: e nagyrészt láthatatlan ökoszisztémák megőrzése az egyik legköltséghatékonyabb éghajlati beavatkozás lehet.