Mi az a prediabétesz, és miért fontos a visszafordítása?

Egy csendes járvány félrevezető névvel

A "prediabétesz" szó szinte ártalmatlannak hangzik – egy figyelmeztető jel, egy szürke zóna, egy állapot, amivel ráérünk később foglalkozni. Ez a megközelítés költségesnek bizonyult. Az U.S. Centers for Disease Control and Prevention (amerikai járványügyi központ) szerint a prediabéteszesek körülbelül 80%-a nem tudja, hogy érintett. Globálisan becslések szerint 635 millió felnőtt – a világ felnőtt lakosságának körülbelül 12%-a – él ezzel az állapottal a Diabetes Care szaklapban közzétett frissített adatok szerint.

Ez a szám növekszik. Az új kutatások pedig azt mutatják, hogy a tét sokkal nagyobb, mint egy jövőbeli diabétesz diagnózis.

Mi is valójában a prediabétesz?

A prediabétesz definíció szerint olyan vércukorszint, amely magasabb a normálisnál, de még nem elég magas ahhoz, hogy megfeleljen a 2-es típusú diabétesz diagnosztikai küszöbértékének. Általában kétféle méréssel azonosítják:

• Éhomi vércukorszint 100 és 125 mg/dL (5,6–6,9 mmol/L) között
• HbA1c (a három hónap alatt mért átlagos vércukorszint mutatója) 5,7% és 6,4% között

A prediabétesz gyökere az inzulinrezisztencia. Az inzulin az a hormon, amely lehetővé teszi, hogy a glükóz a véráramból a sejtekbe kerüljön, ahol energiaként hasznosul. Amikor az izmokban, a májban és a zsírszövetben lévő sejtek nem reagálnak hatékonyan az inzulinra – ezt az állapotot nevezzük inzulinrezisztenciának –, a hasnyálmirigy kompenzál azáltal, hogy többet termel belőle. Idővel a hasnyálmirigy nem tud lépést tartani, a vércukorszint emelkedik, és kialakul a prediabétesz. A National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases (NIDDK) (az amerikai Nemzeti Diabétesz-, Emésztőrendszeri és Vesebetegségek Intézete) az inzulinrezisztenciát az állapot szinte univerzális előfutáraként írja le.

A prediabéteszesek többségének nincsenek tünetei, ezért marad olyan sokáig észrevétlen.

A diabéteszen túli kockázatok

A prediabétesszel kapcsolatos hagyományos aggodalom az, hogy 2-es típusú diabétesszé alakul. Beavatkozás nélkül a prediabéteszesek körülbelül 15–30%-ánál alakul ki teljes diabétesz öt éven belül. A prediabétesz azonban a vércukorszinten túlmutató, önálló kockázatokat is hordoz.

A magas glükózszint és az inzulinrezisztencia csendben károsítja az ereket és gyulladást okoz, növelve a szívroham, a stroke és a vesebetegség kockázatát – még a diabétesz diagnózisa előtt. A kutatások következetesen kimutatták, hogy a kardiovaszkuláris óra jóval a diabétesz küszöbértékének átlépése előtt ketyegni kezd.

Új bizonyíték: A remisszió felére csökkenti a szívkockázatot

A The Lancet Diabetes & Endocrinology szaklapban megjelent mérföldkőnek számító tanulmány két jelentős, hosszú távú megelőzési vizsgálat – az amerikai Diabetes Prevention Program Outcomes Study és a kínai DaQing Diabetes Prevention Outcomes Study – adatait elemezte, és a résztvevőket akár 20 évig követte.

Az eredmények megdöbbentőek voltak: azoknál, akiknél prediabétesz remissziót értek el (a vércukorszint visszatért a normális szintre), a kardiovaszkuláris halálozás vagy a szívelégtelenség miatti kórházi kezelés kockázata 58%-kal csökkent. A szívroham és a stroke kockázata 42%-kal csökkent. Az összes okból bekövetkező halálozás is jelentősen csökkent.

Döntő fontosságú, hogy ezek az előnyök a különböző életkorokban, etnikumokban és testtömegben is megmaradtak. A kutatók egy egyszerű klinikai markert is azonosítottak: a 97 mg/dL vagy alacsonyabb éhomi vércukorszint tartós védelemmel járt – ez a küszöbérték világszerte bármely alapellátási környezetben alkalmazható.

Hogyan fordítható vissza a prediabétesz?

A életmódbeli változtatásokkal történő visszafordíthatóság bizonyítékai erősek. A PMC-ben megjelent szisztematikus áttekintés megállapította, hogy az életmódbeli beavatkozások 18%-kal nagyobb valószínűséggel vezettek a normális glükózszinthez való visszatéréshez a kontrollcsoportokhoz képest. A legfontosabb tényezők jól ismertek:

• Fogyás: A testtömeg mindössze 5–7%-ának elvesztése – egy 90 kilós ember esetében körülbelül 4,5–6,3 kg – 58%-kal csökkenti a 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát az eredeti Diabetes Prevention Program vizsgálat szerint.
• Fizikai aktivitás: Legalább 150 perc mérsékelt testmozgás hetente (a tempós séta is számít) jelentősen javítja az inzulinérzékenységet.
• Étrend minősége: A finomított szénhidrátok és a hozzáadott cukrok csökkentése, a rostbevitel növelése és több zöldség fogyasztása mind javítja a vércukorszint szabályozását.

A metformin, egy olcsó generikus gyógyszer is alkalmazható bizonyos esetekben – különösen a magasabb kockázatú profilú fiatalabb felnőtteknél –, de az életmódbeli változtatás továbbra is az elsődleges ajánlás, amelyet a Cleveland Clinic és a világ vezető diabétesz szervezetei is támogatnak.

Miért fontos ez most?

Mivel a prediabétesz előfordulása várhatóan tovább fog növekedni – különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban –, soha nem volt még erősebb az érv amellett, hogy az állapotot súlyos kardiovaszkuláris kockázati tényezőként kezeljük, nem csupán a diabétesz előfutáraként. Egy egyszerű szűrés éhomi vércukorszint-vizsgálattal szinte semmibe sem kerül. A tétlenség következményei – ahogy az új Lancet-adatok egyértelművé teszik – az életévekben mérhetők.