Mi az alvási apnoé és hogyan kezelhető?

Egy állapot, amely éjszakánként több százszor állítja le a légzését

Képzelje el, hogy a légzése éjszakánként több tucatszor – néha több százszor – leáll alvás közben, és minden szünet megfosztja az agyát és a szívét az oxigéntől. Ez a valóság az alvási apnoéban szenvedők számára, ami a világ egyik leggyakoribb és leginkább aluldiagnosztizált betegsége. A becslések szerint közel egymilliárd 30–69 év közötti felnőtt szenved valamilyen formában obstruktív alvási apnoéban világszerte, de a túlnyomó többségük diagnosztizálatlan marad.

Mi is pontosan az alvási apnoé?

Az alvási apnoé egy krónikus légzési rendellenesség, amelyet a légzés ismételt megszakadásai jellemeznek alvás közben. Ezek a szünetek, az úgynevezett apnoék, néhány másodperctől több mint egy percig is tarthatnak, és súlyos esetekben óránként 30 vagy több alkalommal is előfordulhatnak. Minden alkalommal, amikor a légzés leáll, a vér oxigénszintje csökken, és az agy rövid ébredést vált ki a légzés újraindításához – gyakran hangos zihálással vagy horkantással. A legtöbb embernek nincs emléke ezekre az ébredésekre.

Három fő típusa van:

• Obstruktív alvási apnoé (OSA) – a leggyakoribb forma, amelyet az okoz, hogy a torok izmai ellazulnak és fizikailag elzárják a felső légutakat.
• Centrális alvási apnoé (CSA) – akkor fordul elő, amikor az agy nem küld megfelelő jeleket a légzést szabályozó izmoknak.
• Komplex (kevert) alvási apnoé – mindkettő kombinációja, amely néha az OSA-val kezelt betegeknél alakul ki.

Miért esik össze a légút?

Obstruktív alvási apnoé esetén a probléma mechanikus. Alvás közben a test egészében az izmok ellazulnak – beleértve a torokban és a nyelvben lévőket is. Azoknál az embereknél, akiknél anatómiai kockázati tényezők állnak fenn, mint például a szűk légút, a nagy mandulák vagy a nyak körüli túlsúly, ez az ellazulás lehetővé teszi, hogy a lágy szövet befelé essen és részben vagy teljesen elzárja a légáramlást. Az elhízás a legnagyobb módosítható kockázati tényező; ahogy az elhízás elterjedtsége nőtt az elmúlt évtizedekben, úgy nőtt az alvási apnoé előfordulása is.

Egyéb kockázati tényezők közé tartozik a férfi nem, a 40 év feletti életkor, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a családi kórtörténet. A nők kockázata jelentősen megnő a menopauza után.

Az egészségügyi következmények

A kezeletlen alvási apnoé sokkal többet okoz, mint horkolást és nappali fáradtságot. Minden apnoés epizód fiziológiai stressz lavináját indítja el: az oxigénszint zuhan, a pulzusszám megugrik, és a stresszhormonok elárasztják a testet. Idővel ez az ismételt éjszakai támadás károsítja a szív- és érrendszert.

Az American Heart Association szerint az obstruktív alvási apnoé 140%-kal növeli a szívelégtelenség, 60%-kal a stroke és körülbelül 30%-kal a koszorúér-betegség kockázatát. Az Journal of the American College of Cardiology folyóiratban megjelent kutatás szerint a vér oxigénszintjének minden mérhető csökkenése esetén alvás közben a szív- és érrendszeri események kockázata 45%-kal nőtt.

A szíven túl a kezeletlen alvási apnoé összefüggésbe hozható a kognitív károsodással, a depresszióval, a 2-es típusú cukorbetegséggel és a túlzott nappali álmosság okozta közlekedési balesetek megnövekedett kockázatával.

Hogyan diagnosztizálják?

A diagnózis aranystandardja a poliszomnográfia (alvásvizsgálat), amelyet vagy kórházi alváslaborban végeznek, vagy egyre gyakrabban otthoni megfigyelő eszközökkel. A legfontosabb mérőszám az Apnea-Hypopnea Index (AHI) – a légzési megszakítások átlagos száma óránként. Az 5–14 közötti AHI enyhe alvási apnoét jelez; a 15–29 közepes; a 30 vagy a feletti súlyos.

Kezelések: Maszkoktól a tablettákig

Évtizedek óta a közepesen súlyos és súlyos OSA standard kezelése a CPAP (Continuous Positive Airway Pressure) terápia. A CPAP készülék nyomás alatt lévő levegőt juttat a maszkon keresztül, amelyet az orron vagy a szájon viselnek, fizikailag nyitva tartva a légutakat egész éjszaka. Ha következetesen használják, a CPAP az esetek több mint 80%-ában hatékony, és még a súlyos, kezeletlen OSA által okozott agykárosodás egy részét is kimutatták, hogy visszafordítja.

Sok beteg azonban küzd a maszk kényelmetlenségével és zajával, ami gyenge együttműködéshez vezet. Alternatívák közé tartozik:

• Szájkészülékek – egyedi fogászati eszközök, amelyek áthelyezik az állkapcsot és a nyelvet, hogy nyitva tartsák a légutakat.
• Pozíciós terápia – azoknak a betegeknek, akiknek az apnoéja rosszabbodik, ha a hátukon fekszenek.
• Műtét – beleértve a mandulák vagy az orrmandulák eltávolítását, vagy a lágy szövetek merevítésére vagy áthelyezésére szolgáló eljárásokat.
• Nyelvalatti ideg stimuláció – egy beültethető eszköz, amely elektromosan stimulálja a nyelvet a légutak összeesésének megakadályozása érdekében.

Jelentős áttörés született egy nagyszabású európai 2. fázisú vizsgálatból, amelyet a The Lancet folyóiratban publikáltak: a szultiám nevű gyógyszer, amelyet korábban epilepszia elleni gyógyszerként használtak, akár 47%-kal is csökkentette a légzési megszakításokat a közepesen súlyos és súlyos OSA-ban szenvedő betegeknél. A gyógyszer azáltal fejti ki hatását, hogy stabilizálja a légzési jeleket az agyban, kezelve a neurológiai instabilitást, amely hozzájárul a légutak összeeséséhez. Ha a 3. fázisú vizsgálatok megerősítik, akkor ez lehet az első, kifejezetten alvási apnoéra jóváhagyott szájon át szedhető tabletta – ami jelentős előrelépés, tekintve, hogy hány beteg nem tolerálja a CPAP-ot.

Kinek kellene teszteltetnie magát?

Mindenkinek, aki hangosan horkol, gyakran felébred éjszaka, reggeli fejfájást tapasztal, vagy tartósan fáradtnak érzi magát a látszólag megfelelő alvás ellenére, érdemes orvoshoz fordulnia. Az ágypartnerek, akik légzési szüneteket vagy ziháló hangokat észlelnek, gyakran elsőként kongatják meg a vészharangot. Tekintettel a kezeletlen alvási apnoé súlyos szív- és érrendszeri következményeire, a korai diagnózis és kezelés valóban életmentő lehet.