Mi az a maraton, és miért pont 42,195 kilométer?

A legenda, amivel minden kezdődött

A maraton eredettörténete az egyik legismertebb a sport világában – és az egyik legtöbbet szépített is. A közhiedelem szerint egy Pheidippidész nevű görög futár a marathóni csatatérről Athénba futott Kr. e. 490-ben, hogy bejelentse a perzsa hadsereg felett aratott győzelmet, majd a „Győztünk, örüljetek!” szavak után azonnal meghalt. A történet magával ragadó. De nagyrészt egy 19. századi kitaláció.

Ahogy a National Geographic megjegyzi, az ókori történetíró, Hérodotosz Pheidippidészt egy Spártába – mintegy 240 km-re – küldött futárként írja le, aki katonai segítséget kért a csata előtt, nem utána. A drámai halálesetet Robert Browning költő népszerűsítette 1879-ben, több mint 2300 évvel az állítólagos esemény után. Mindazonáltal a legenda ellenállhatatlannak bizonyult az első modern olimpiai játékok szervezői számára.

Hogyan született a modern verseny

A maraton mint versenyszám Michel Bréal francia filológus ötlete volt, aki kifejezetten az ókori görög dicsőség felidézése érdekében javasolta az 1896-os athéni olimpiára. Az első modern maraton körülbelül 40 km-t – mintegy 25 mérföldet – tett ki Marathón városától Athénig. Egy Szpirídon Lúisz nevű görög vízhordó nyerte meg 2 óra 58 perc 50 másodperc alatt, és egyik napról a másikra nemzeti hőssé vált.

A következő tizenkét évben a maratoni távok versenyenként vadul változtak. Aztán jött az 1908-as londoni olimpia, és vele a sport egyik legfurcsább bürokratikus döntése.

Miért pont 42,195 kilométer?

A 42,195 km-es (26,2 mérföldes) szabványt az 1908-as londoni olimpián állították fel – és semmi köze nem volt az ókori Görögországhoz. A szervezők a windsori kastélytól a White City-ben található olimpiai stadionig jelöltek ki egy útvonalat. A rajtot a kastély keleti gyepére helyezték át, hogy a királyi gyermekek a gyerekszoba ablakából nézhessék, a célt pedig úgy igazították, hogy VII. Edward király és Alexandra királyné jól láthassa a királyi páholyból. Ez pontosan 26 mérföld és 385 yard volt.

A távolságot hivatalosan csak 1921-ben szabványosították, amikor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (ma World Athletics) véglegesen rögzítette. Azóta minden világrekord, minden olimpiai aranyérem, minden célba érő érem ugyanazon a furcsa királyi távon született.

Mit tesz a verseny az emberi testtel

42 km-t egyhuzamban futni jelentős fiziológiai kihívás, a tempótól függetlenül. A PubMedben és a maratoni fiziológiáról szóló Wikipédia-cikkben megjelent kutatások szerint a verseny órákon át tartó, 10–15-szörös anyagcsere-növekedést igényel.

• Glikogénraktárak kiürülése – „falba ütközés”: Az izmok szénhidrátot glikogén formájában tárolnak, ami a futás elsődleges üzemanyaga. A legtöbb futónak körülbelül 32 kilométerre elegendő tartaléka van. Amikor a raktárak kiürülnek, a szervezet nehezen termel elég gyorsan energiát, ami a hirtelen fáradtságot, remegést és zavartságot okozza, amit a futók „bonkingnak” neveznek.
• Kardiovaszkuláris stressz: A pulzusszám órákon át magas marad. A későbbi kilométereken az úgynevezett kardiális sodródás jelensége miatt a pulzusszám még fokozottabb erőfeszítés nélkül is emelkedhet, mivel a szív által egy ütéssel pumpált vérmennyiség a dehidratáció miatt csökken.
• Hőszabályozás: A test hatalmas hőt termel. Az izzadás az elsődleges hűtési mechanizmus, de forró vagy párás körülmények között ez kudarcot vallhat, ami hipertermiához vezethet – ami valódi orvosi vészhelyzet a versenyeken világszerte.
• Izom- és szövetkárosodás: Minden egyes talajfogás mikroszkopikus károkat okoz az izomrostokban. Az utolsó kilométerekre a futók olyan gyors izomrostokat aktiválnak, amelyeket általában a sprintelésre tartanak fenn, ami felgyorsítja a fáradtságot. A verseny utáni biomarkerek hasonlóak lehetnek az enyhe szervi stressz esetén tapasztaltakhoz, bár a legtöbb egy héten belül normalizálódik.

A World Marathon Majors

Ma a maratonfutás egy globális tömegsport. Az Abbott World Marathon Majors – amelyet 2006-ban indítottak – a hét legrangosabb versenyt fogja össze: Tokió, Boston, London, Sydney, Berlin, Chicago és New York City. Együttesen évente több százezer futót és több millió nézőt vonzanak.

Az első alkalommal 1897-ben megrendezett Boston Marathon a világ legrégebbi éves maratonja. A New York City-i verseny, amely 1970-ben mindössze 127 indulóval, a Central Parkban futott körökkel született, ma már több mint 50 000 futót számlál mind az öt kerületben. Azok a futók, akik teljesítik mind a hat eredeti Majort, egy áhított Six Star Medal-t kapnak, ami arra ösztönzi a hobbi futókat, hogy kontinenseken átívelő utakat tervezzenek.

Miért futják le milliók?

A maraton egyedülálló helyet foglal el a sportban: egyszerre elit atlétikai verseny és befogadó tömegrendezvény. Egy profi futó alig több mint két óra alatt beérhet; egy első alkalommal induló hat vagy több órát is igénybe vehet. Mindketten ugyanazon a célvonalon haladnak át. Ez a demokratizáló minőség, a verseny mitikus eredettörténetével és az általa képviselt valódi fizikai kihívással kombinálva a maratont a világ egyik legmaradandóbb sport hagyományává tette – még akkor is, ha a mögötte álló legenda nagyrészt fikció.